6.rész: Surprise

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam az új részt , pedig megígértem. Azt hittem, hogy a szünetbe 2-3  is jön, de "egy kicsit" máshogy alakult a szünetem, mint gondoltam. Még egy probléma van. Most se fog túl hamar új rész jönni, ugyanis az elkövetkezendő 3 hétben minden szar lesz. Magyar- és matekverseny, központi és lassan a szóbeli felvételik időszaka is kezdődik. Tényleg nagyon sajnálom, igyekszem írni.komihatár:10...Buék <3
Saci

ui.: Elég jól esne, ha feliratkoznátok.

-Szia, Alice Hopkins vagyok a DREAMS magazintól. Enyém a riport rovat egy része és ebben a számban úgy gondoltuk; te lennél a megfelelő riport alany. Érdeklődni szeretnék, hogy mikor érsz rá rövid interjúra, majd egy gyors fotózásra.
-Ó, ezzel most jól megleptél. -nevetett- . Mikor kell leadnod?
-Pénteken.
-Szerdán 11-kor jó neked?
-Igen, köszönöm.
-Én köszönöm. Akkor szerda 11, a DREAms-nél.
-Igen, szia.
-Szia.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor lefixáltuk az időpontot, de meg is ijedtem, mert tényleg ő a kedvencem.
Miután felfogtam, hogy mi is történt velem, összeszedtük a cuccunkat, majd átmentünk Anne-hez.
Gyorsan bekopogtam.
-Gyere! - kiáltott ki.
-Anne, lebeszéltem az interjút. Arra gondoltam, hogy az eheti  3 munkanapom lehetne a mai, szerdai és pénteki.
-Rendben. Minden oké? Sikerült berendezni az irodát?
-Igen.-mosolyogtam.
Amikor hazaértünk rájöttünk, hogy nincs otthon semmi és mi nagyon éhesek vagyunk, szóval leszaladtunk a kínaiba. Miután megkajáltunk, sétáltunk egyet a Hope partján. Egész késő mentünk haza, tudván, hogy nem kell holnap munkába mennem. Még néztük egy kicsit a tévét, megfürödtünk, majd bebújtunk a paplan alá aludni.

Reggel úgy ébredtem fel, hogy nem fekszik mellettem senki. Kikiáltottam a szobából, hogy Adam hátha kávét főz, de nem. Kivánszorogtam a konyhába és ott találtam az asztalon egy borítékot.
Három mozijegy volt benne meg egy lap.

"A mozijegyek délutánra szólnak. Öltözz fel csinosan. Fél5-re jövünk. Szeretlek, Adam"
Nem értettem mire ez a többesszám, de gondoltam, majd kiderül. Ránéztem a sütőre és már dél volt. Készítettem magamnak "reggelit", majd leültem megnézni az e-mailjaimat. Nem nagyon jöttek, csak a közösségi oldalakról, mert anyáékkal minden este skypeolok, a DREAMS-nél pedig egy másik e-mail címen tudnak utolérni. Még mind csak egy óra volt, tehát úgy gondoltam, hogy lemegyek a Hope-hoz, mint tegnap. Gyorsan felkaptam ezt az összeállítást és kisétáltam a lakásból. Pont be akart csukódni a lift ajtaja, amikor valaki futni kezdett felé. Újra kinyitottam, majd egy körülbelül velem egyidős lány beállt mellém.
-Huh, köszi, hogy megvártál.-lihegett, majd amikor feleszmélt, furán nézett rám.-Bocsi, hogy udvariatlan vagyok, de te eddig is itt laktál? Mert eddig egyszer sem láttalak. Vagyis én nem lakom itt, csak egy jó barátomnál voltam.-zavarodott bele.
Rámosolyogtam, majd mondtam neki, hogy kevesebb mint egy hete költöztem ide.
-Amúgy Danielle vagyok-nyújtotta a kezét és csak akkor vettem észre, hogy milyen szép is valójában. Nagy barna szemei voltak és valószínűleg festett szőke haja, mert egy kicsit elütött a sötétebb bőrétől.
-Alice.
-Most sietnem kell, de örülök, hogy megismertelek.Biztos találkozunk még.-szállt ki a liftből, futott tovább és mosolygott vissza.

Amikor kiléptem az épületből, rögtön elfogott az a "tipikus londoni hangulat". Nyáron is hűvös van és felhős az ég, az emberek futnak az emeletes buszokhoz. Ettől egy kicsit mindig is felfrissültem.
Ráérősen leballagtam a Hope-hoz, ahol sétáltam egyet. Dobtam egy kis aprót a koldusnak, megsimogattam az emberek kutyáit. Mindig is akartam egy kutyát, de apa allergiás a szőrre. Ezért muszáj volt Laura kutyáját "terrorizálnom".
Egész sokat sétáltam, de még mindig tengernyi időm volt, tehát bementem a plázához is. Nem vettem semmit, de igazából nem is volt kedvem vásárolni. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Lementem mégegyszer a Hope-hoz, de tényleg semmihez sem volt kedvem. Nagy nehezen felráncigáltam magam az emeletre, majd lefeküdtem aludni.
Adam gyenge rázására ébredtem.
-Szia kicsim.-csókolt meg.-Mindjárt mennünk kell.
Elmentem a fürdőszobába, megigazítottam a hajam, majd visszamentem.
-Indulhatunk? Bólintottam. Megfogta a kezem és kiindultunk az ajtón. A lift út csendesen telt, de amikor kiszálltunk, lefagytam. Megláttam, és a boldogságtól könnyezve futottam oda hozzá. Háttal állt, de így is megismertem.