5. rész: Here we are

Sziasztok!
Gondolom feltűnt, hogy megváltoztattam felül a címet. Úgy gondoltam, hogy ez jobban illik a bloghoz. (Majd később Nektek is leesik, hogy miért.) Na de térjünk a lényegre. A komik nagyon nehezen jönnek mindig össze és ez nagyon rossz. Tudom, hogy olvassátok meg hogy érdekel Titeket a folytatás (az oldalmegjelenítés száma baromi magas), de visszajelzés is kéne emberek! Ez a rész már sokkal hamarabb kész lett, mint ahogy kiraktam. De csak akkor jön a folytatás, ha összejön a 10 komi. Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!köszönöm:3puszi:*




~Amikor odaértünk, a szívem a torkomban dobogott, de nem tehettem ellene semmit. Egy pillanatra megálltunk a dupla szárnyú üvegajtó előtt, majd belöktem.Tudtam, hogy nincs visszaút...

Beléptünk a nagy előcsarnokba és odasétáltunk a recepcióshoz.
-Jó napot, Alice Hopkins vagyok.
A nő elég furcsán nézett rám és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Na, akkor én néztem rá furcsán. Szerencsére nem kellet sokat állnunk felhúzott szemöldökkel, mert Adel is megérkezett.
-Linda, ő itt a szerkesztőség legújabb tagja, Alice.
-Ö...ö...elnézést. Nekem nem mondta Anne, hogy új emberrel bővül a csapat. De üdv köztünk!-mosolygott rám.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd Alice felkísért engem és Adamt a főszerkesztőhöz.
-Jó napot kívánok, Alice Hopkins vagyok.
-Ó kedves, tegezz csak nyugodtan. Az én nevem Anne. Az arca kissé ráncos volt, de a vonásai gyönyörűek. 40 fölött lehetett egy kicsivel, viszont szimpatikus lett már az első pillanatban.
Beszélgettünk egy kicsit, aztán elvitt az irodámhoz. A DREAMS-nél mindenkinek van irodája. Elég nagyok és tágasak. Az enyém valami elképesztő. Mondjuk, mindenkinek majdnem ugyanilyen van, de akkor is. Beléptünk és elállt a lélegzetem. Nagyon modern volt. A falak fehérek, az ajtótól balra egy nagy piros fotel, a mellette lévő falon a DREAMS eddigi összes száma. Az asztalom fehét, a rajta piros lámpával és narancssárga irodai telefonnal. Mellette egy asztali számítógép. Volt még egy ajtó, ami egy kis raktárhoz vezetett. Innen vehettem ki citromsárga székeket.
-Ez olyan mint egy álom.-döbbentem le.
-Végülis DREAMS, nem?-mosolygott Anne.-Örülök, hogy tetszik. Itt az irodakulcsod.-adta a kezembe- Most térjünk át a komolyabb részére.
Leültünk egymással szembe (Adam mellém), majd elkezdte magyarázni:
-Heti háromszor kell bejönnöd, a többi rád van bízva. Ezen a három napon 6 órás a munkaidőd(8-14 óráig). Ezalatt szervezheted az interjúidat, elkészítheted őket, stb. Persze ha hamarabb is kész leszel, akkor nem kell eddig itt maradnod. A fizetésed az, amit megbeszéltük. Mivel ez egy olyan magazin, amit hetente jelentetünk meg, ezért két megbeszélés van mindig. Hétfőn és pénteken. A hétfőin felosztjuk a munkákat, pénteken pedig le kell adni. Mindkettő az irodámba van 11 órakor. Ha kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám, én minden nap bent vagyok. Havonta 2 szabadság nap jár. Persze attól az anyagot meg kell tökéletesen írni. Hú, mi van még? Ja, igen. Olvastam az életrajzodban, hogy fotózni is nagyon szeretsz. Nos, ez igen jól jön, ugyanis a fényképészed, George munkáit Neked kell jóvá hagynod. Ez azt jelenti, hogy a fotózásokra el kell kísérned. Nem nagy ügy, mert a műterem innen egy emelettel lejjebb van. A hétfői megbeszélésekre sose baj ha van ötleted, de ne aggódj, mindig kitalálunk valamit! Mivel tied a "tinirovat", ezért híres táncosokat, énekeseket, együtteseket is meginterjúvolhatsz. -lassan felállt- Akkor az irodámba találkozunk tizenegykor.
Elindult ki az ajtón, de még megállítottam.
-Anne! Köszönöm.
Még egyszer rám mosolygott, majd kiment.
Mivel még csak 9 óra volt, Adammel elmentünk egy boltba, ahol vettünk innivalót meg rágcsálnivalót az irodába, ha valamilyen fontosabb vendég jönne.
Fél 10-re vissza is értünk. Egy kicsit otthonosabbá tettük az irodámat, kipakoltuk a fiókokból a tollakat a fém tolltartóba, stb.
Még volt elég időnk körbejárni az új munkahelyemet. Sok olyan iroda volt, mint az enyém. Megnéztük a műtermet, ahol megismerkedtünk George-gal. Nagyon jófej férfi, körülbelül a harmincas éveiben járhat.
Végigmentünk a folyosókon, a munkatársaim nagy részével be is mutatkoztunk egymásnak. Visszaballagtunk az én "szobámba", ahol szemügyre vettük az irodai telefonomat. Szerencsére ráírták a telefonszámot, így csak le kellett mentenünk a mobilunkba.
Lassan már indulnom kellett. Adammel megbeszéltük, hogy addig ott marad és beüzemeli a gépem. Átsétáltam Anne irodájába, ami a folyosó elején volt. Néhány ember székeket pakolt ki, de volt aki már letelepedett a kanapék egyikére. Én is így tettem.
Rögtön utánam bejött Adel, s leült mellém.
-Örülök, hogy mindenki itt van, sőt még egy új taggal is gyarapodtunk.-kezdte Anne.- Alice, Marie helyére jött. Olaszországból érkezett hozzánk. A cikk, amivel jelentkezett hozzánk, kisvárosának gimnáziumáról szól, gyerek szemmel. Alice drága, megismerkedtél már közülünk mindenkivel?-mosolygott megint rám.
-Többé-kevésbe igen.-mondtam.
-Ennek örülök. Bárkihez fordulhatsz, ha valami kérdésed támadna. Térjünk át a megbeszélni valóinkra. A statisztikák szerint az előző számot 0,5%-kal kevesebben vették meg. Ez nem nagy szám, de nagyon is sokat jelent. Ez, vásárlóink tinédzsereitől származott. Éppen ezért a következő  lapokban mindig a mostani sztárvilághoz kell igazodnunk. A példaképek kerülnek majd előtérbe. A megbeszélés végéig gondolkozzatok el azon, hogy kit érdemes meginterjúvolnia Alice-nak. Következő, Cece divatrovatja felkapott volt, ezért azt most is ugyanúgy kell összehoznia. Tavaszi színek. Barna, bézs, vörös, stb.-Cece bólintott- Linda, a tanácsadói részhez, megint hasonlókat válogass ki, nagyon jó volt! Bella, az interjúd mindent vitt! Julia Roberts az új filmjével találó volt! George, a képekkel se volt semmi baj.
Még úgy fél óráig boncolgattuk a többiek munkáját.
-Na, ki mi talált ki Alice-nak?-nézett körbe Anne.
-Britney Spears?
-Taylor Swift.
-Taio Cruz!
-Robbie Williams!
-Jók ezek, de mostanában alig hallani róluk.-húzta el a száját.
-Rita Orához mit szóltok?-kérdeztem félve, ugyanis ő a kedvenc énekesnőm.
-Hmm...gondolkozott Anne.-Ez nem is rossz. Sőt! Tökéletes! Az íróasztalod fiókjában rengeteg híres ember telefonszáma van meg, de ha az övét nem találod, akkor szólj és megkeressük.
-Rendben.-bólintottam.
-Na, ennyi volt mára a megbeszélés. John, máskor ne késs el!-zárta le a főnököm.
Felálltunk , hogy kimenjünk, de odajött John, William meg még egypár ember bemutatkozni. 
-Irigyellek, hogy Rita Orával csinálod a riportot.-mondta Linda, miközben kisomfordáltunk. És csak akkor gondoltam bele, hogy azzal az énekesnővel fogok riportot készíteni, akinek a dalait éneklem fürdés közben meg úgy általában. Ő a kedvencem. Az első riportnak kicsit sok ez így. Ráadásul élőben kell megcsinálni. Örülök, de mégis félek...
-Kicsim, azt hittem, hogy már sose jössz.-pattant fel az asztalomtól Adam és megcsókolt.
Rámosolyogtam, majd megmutatta a gépen, hogy miket rakott rá. -Amúgy veled mi volt? Kivel kell riportot csinálnod?-nézett rám.
-Rita Orával.-mondtam ki egy szuszra.
Tágra nyíltak a szemei.
-Huh. Ő a kedvenced.
-Igen és már most felhívom!- határoztam el magam. Kivettem az irattartót, kikerestem a nevét, majd tárcsáztam. Kicsengett. A torkomban volt egy nagy gombóc. Még talán sose izgultam ennyire.
-Rita Ora, tessék!-vette fel.

Díj

Sziasztok!
Megkaptuk a blog első díját, aminek nagyon örülök. Köszönöm Sophie! <3 :) Ja, és 1 komi kell még ahhoz, hogy felrakjam az új részt!:)

 

 Szabályok:

-Írj magadról 11 dolgot
-Válaszolj 11 kérdésre
-Írj 11 kérdést
-Küldd tovább a díjat

11 dolog magamról:

• Van egy 3 éves Welsh terrierem, Bátor.
• Kedvenc adóm az MTV Music, mert egy csomó Ed Sheeran-t, Little Mixet, Rita Ora-t és 1D-t leadnak.
• Fürdés közben szoktam kitalálni a blog folytatását:D
• Kicsit kiakaszt, hogy mindenkire rá kell írnom, hogy kommentet írjon, pedig (úgy vettem észre), hogy szeretitek. Csak lusták vagytok.
• Amikor új részt írok vagy 1D-t hallgatok vagy csak az MTV Music-ot:)
• 8. osztályba járok.
• Kedvenc tantárgyam az angol és a magyar.
• Nem szeretem a matekot.
• Amikor mérges vagyok valakire, bömböltetem a TMH-ot és az UAN-ot.
• Szeretem a sárgarépát:DD

11 kérdésre, 11 válasz:

• Mi vett rá a blogolásra? Olvastam egy pár fanfiction-t és úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam az írásban.
• Mi adott ihletet az íráshoz? Ugyanez.
• Ha egy napra valamelyik híres ember bőrébe bújhatnál, ki lenne az? Danielle Peazer, mert nagyon jól táncol és Liam barátnője. Rögtön visszakövetnék egy csomó magyar directionert és magamat twitteren.
• Van háziállatod? Ha igen milyen? Kutyám, gőtém. Welsh terrier és kínai tűzhasú.
• Csak hobbiként írsz vagy van komolyabb terved is az írással? Hobbi, de talán majd újságíró szeretnék lenni.
• Jelen pillanatba van e olyan srác aki tetszik? Bitch please, nem csalom meg az öt férjem:DDD
• Ha kívánhatnál hármat mi lenne az? 1.kívánhassak mindennap egyet, 2.kijussak nyáron Londonba, 3.és hogy rendben legyen minden:)
• Mi a legnagyobb álmod? Huu, nem tudom.
• Ha felnőtt leszel, mivel szeretnél majd foglalkozni? Olyan született feleség, amelyik otthon ül:D
• Milyen filmeket nézel szívesen? Vígjáték.
• Mi volt a legjobb hír amit valaha kaptál? Passz.

11 kérdés tőlem:

• Mi a kedvenc tantárgyad?
• Melyik a kedvenc együttesed?
• Kedvenc filmed?
• Van háziállatod?
• Olvastad már a Szent Johanna Gimit?:DDD
• Kedvenc színészed?
• Kedvenc kaja?
• Kedvenc pia?
• Sportolsz valamit?
• Melyik városban laksz?
• Hanyadikos vagy?

Neki küldeném tovább<3 :):
 ONE DIRECTION or the reality?

4. rész: London is waiting

Halihó!:) >Gondolom feltűnt, hogy az új rész kisebb részekből lett összerakva, ami szokatlan.< Összejött az a 10 komi, de elég nehezen. Ez elég bosszantó, mert elméletileg 50 olvasó van. Ezt látom is, mert az oldalmegjelenítés száma nagyon magas >ilyen rövid időn belül már 20 se kell az 1500-hoz< de konkrét visszajelzést is szeretnék! Kritikák jöhetnek, akármilyenek. Ha rossz, az se baj. Láttam a 2 negatívat az előzőnél. Nem törlöm ki, mert tényleg érdekel a véleményetek. Viszont ha nem tetszik, akkor lécci ne olvassátok, lépjetek ki fb-on a csoportból vagy írjátok meg üziben bővebben a problémáitokat. A Facebook csoportból tényleg nyugodtan lépjetek ki, mert nem tudom névszerint, hogy kik vannak benne és nem is nyomoznám ki, hogy ki lép ki. Ha nem tetszik, akkor nem tetszik. Szerintem mondjuk nem szánalmas, de mindenkinek más a véleménye. És most jöhetnék azzal a dumával, hogy "én név nélkül nem pofáznék", de nem fogok. Tényleg nem a legjobb rész volt az előző, ebben egyetértek. De megpróbálom majd javítani magam. Rossz hír, hogy lehet: nem minden héten jön új rész. Mint ahogy most sem sikerült. Elég zsúfoltak a napjaim. Tánc, edzés, külön matek+angol. Versenyre előkészítők, pályázatok, versenyek:( Bocsi, tényleg. Igyekszem minden szabad percemben írni Nektek! Mindenkinek kitartás a sulihoz, "komiminimum":10. Saci xoxo

Az út rendesen eltelt. Leszámítva azt, amikor az utasok egy része megőrült, amikor azt mondták, hogy "egy kis hiba adódott". Oké, én is megijedtem, de azért nem kezdtem el a végrendeletemet írni(??), mint néhány utas. A hiba tulajdonképpen az volt, hogy elfogyott a sós mogyoró. Igen, jól olvastad. A sós mogyoró. A hang pedig egy "kissé termetes fiatalember" miatt volt. El kezdett ugrálni a repülőn, a mogyoró miatt.

A repülőtéren felvettük a csomagjainkat, majd a "táblás emberek" mellé odafutott egy -nálunk- pár évvel idősebb lány. "Alice Hopkins" feliratot tartott a kezében. Odamentünk hozzá, bemutatkoztunk, majd közölte, hogy a Taxi kint vár. 

London ugyanolyan volt, mint mindig. Beborult, felhős ég, kevés napsütéssel. Az időtől függetlenül, nagyon jól éreztem magam. Adel elvezetett minket a szolgálati lakáshoz, majd ott hagyott minket azzal az indokkal, hogy nyugodtan pakoljunk ki.
-Na hajrá!-puszilta meg Adam a homlokom és nekiálltunk berendezni az új lakást. A rádió folyamatosan bömbölt. Le is ment egy pár jó szám. Laura kedvenceiből is ment néhány. Abból a One valamiből. Ja tényleg, Laura. Le sem írtam még, hogy hogyan reagált. 

-Szóval, itt tartok.-fejeztem be. Könnybe lábadtak a szemei, majd a nyakamba borult. Sírt, ahogyan én. Ő a legjobb barátnőm, de több száz kilométerre tanul majd tőlem. Körül-belül 10 percig ülhettünk így. Amikor levált rólam, a szemei teljesen fel voltak dagadva. Megbántam az egészet, de ő biztatott, hogy így lesz a legjobb és ezt kell tennem. Ezért is nem fájt annyira. Tudtam, hogy mellettem fog állni mindig. Jóban, rosszban. Az egyetemen, ahova fölvették majdnem minden hónapban van egy hét szünet nekik. Ez jól hangzik, de ha a 30-31 napból kivonod ezt a hetet, plusz a vasárnapokat, akkor már máshogy látod. Szombaton is be kell menniük és ugyanolyan keményen tanulniuk, mint a hétköznapokon. Ha két havonta is, de legalább letud jönni hozzánk egy-egy hétre(havonta nem tudunk annyi pénzt összespórolni). Nagyon sok időt töltöttünk együtt az útig, de tudtuk, hogy már nincs sok hátra. Sajnos nem tudott kijönni a reptérre. Megígérte; egy hónap múlva találkozunk!

Hétfőn lesz az első munkanapom. Csütörtök van. Kicsit izgulok. Már nem lesz olyan, mint régen. Amikor Anyu a kezembe nyomott egy szendvicset, amit az úton megettem, majd Apuval és a plüssmacimmal kézen fogva indultam az oviba. Amikor hazamentem és együtt sétáltunk egy nagyot. Vagy amikor csak úgy elmentem Anyuval vásárolni. Ez mind régen volt. Akkor még nem volt semmi baj. Jól álltunk pénz ügyileg. De mégis boldog voltam, hiszem újra Londonban lakhatok. Adammel. És ez nekem nagyon fontos. Szóval, ambivalens érzéseim vannak. Azt hiszem...

-Szívem? Élsz még?-csókolt meg Adam. -Nagyon elkalandozhattál, mert háromszor mondtam a neved.
-Ööö...igen. Bocsi. Mit szerettél volna?-pusziltam meg.
-Azt hiszem, hogy a nagy részével kész vagyunk.
-Igen.Kész vagyunk.
-Valami baj van?-vizslatott a barna szemeivel.
-Nem, semmi.

-Tudom, hogy valami bánt.-fogta az arcom két keze közé, majd homlokon puszilt.-Mondd el, kérlek.

Nehezen, de elkezdtem.
-Félek. Félek az egésztől. Mi van ha nem fog menni? Ha elrontok valamit már az első napon. Imádom Londont, de ez a hirtelen váltás nekem sok...
Csak felsóhajtott és megölelt, de ez nagyon sokat jelentett nekem. Tudtam, hogy mindig mellettem fog állni.

Reggel csörgésre ébredtem. Nem volt mellettem Adam, gondoltam a konyhában van, ezért kilopóztam. Ott állt háttal, palacsintát sütött reggelire és közben kávét főzött. Odamentem hozzá és megöleltem. Sosem éreztem még ennyire boldognak magam.

London ezen részén van egy kis folyó. Tényleg nagyon kicsi, a neve Hope. Amikor befejeztük a pakolást, lementünk oda és leültünk a partra. Egész sokáig beszélgettünk ott lent, tervezgettük az életünket, meg úgy általában mindent.


~Az ember álma akkor válik valóra, amikor nem is gondolná. Amikor nem is gondolta komolyan amit tett,  mégis jó dolog lett belőle. A legjobb. Féltem ettől a naptól, de vártam. Az első munkahelyem, új környezet, új barátok. Adam-mel kézen fogva buszoztunk a "helyszínre". Mindig is a DREAMS-nél szerettem volna dolgozni. Amikor odaértünk, a szívem a torkomban dobogott, de nem tehettem ellene semmit. Egy pillanatra megálltunk a dupla szárnyú üvegajtó előtt, majd belöktem.Tudtam, hogy nincs visszaút...