Bejelentés

Sziasztok!
Tudom, megígértem, hogy jön az új rész, de nem:| Elég zűrös most az életem. Többnyire, ha leülök, hogy írjak, akkor se tudok jól teljesíteni. Vagyis eddig se voltam megelégedve magammal, de most még egy picit se érzem elviselhetőnek. Nagyon sokszor írtam újra a következő részt, de egyszer akartam publikálni, olyan szar lett. Szóval most egy kis szünet következik, de ígérem, hogy nagyon izgalmasan folytatom majd! Azért is jó, hogy hosszabb ideig ülök  a részek felett, mert akkor minőségibb és izgalmasabb lesz. Ígérem, hogy megéri várni a következő részre! És tudom, hogy a tökötök tele van már az ígérgetéseimmel, de nagyon igyekszem. Gondolkodtam már azon is, hogy abbahagyom, de tudom, hogy sokan nagyon szívesen olvassák közületek a blogom. Remélem, hogy nem pártoltok el a blogomtól a szünet miatt.
Köszönöm, hogy megértetek.
Saci
ui.: Bocsánat a szóismétlésért.

6.rész: Surprise

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam az új részt , pedig megígértem. Azt hittem, hogy a szünetbe 2-3  is jön, de "egy kicsit" máshogy alakult a szünetem, mint gondoltam. Még egy probléma van. Most se fog túl hamar új rész jönni, ugyanis az elkövetkezendő 3 hétben minden szar lesz. Magyar- és matekverseny, központi és lassan a szóbeli felvételik időszaka is kezdődik. Tényleg nagyon sajnálom, igyekszem írni.komihatár:10...Buék <3
Saci

ui.: Elég jól esne, ha feliratkoznátok.

-Szia, Alice Hopkins vagyok a DREAMS magazintól. Enyém a riport rovat egy része és ebben a számban úgy gondoltuk; te lennél a megfelelő riport alany. Érdeklődni szeretnék, hogy mikor érsz rá rövid interjúra, majd egy gyors fotózásra.
-Ó, ezzel most jól megleptél. -nevetett- . Mikor kell leadnod?
-Pénteken.
-Szerdán 11-kor jó neked?
-Igen, köszönöm.
-Én köszönöm. Akkor szerda 11, a DREAms-nél.
-Igen, szia.
-Szia.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor lefixáltuk az időpontot, de meg is ijedtem, mert tényleg ő a kedvencem.
Miután felfogtam, hogy mi is történt velem, összeszedtük a cuccunkat, majd átmentünk Anne-hez.
Gyorsan bekopogtam.
-Gyere! - kiáltott ki.
-Anne, lebeszéltem az interjút. Arra gondoltam, hogy az eheti  3 munkanapom lehetne a mai, szerdai és pénteki.
-Rendben. Minden oké? Sikerült berendezni az irodát?
-Igen.-mosolyogtam.
Amikor hazaértünk rájöttünk, hogy nincs otthon semmi és mi nagyon éhesek vagyunk, szóval leszaladtunk a kínaiba. Miután megkajáltunk, sétáltunk egyet a Hope partján. Egész késő mentünk haza, tudván, hogy nem kell holnap munkába mennem. Még néztük egy kicsit a tévét, megfürödtünk, majd bebújtunk a paplan alá aludni.

Reggel úgy ébredtem fel, hogy nem fekszik mellettem senki. Kikiáltottam a szobából, hogy Adam hátha kávét főz, de nem. Kivánszorogtam a konyhába és ott találtam az asztalon egy borítékot.
Három mozijegy volt benne meg egy lap.

"A mozijegyek délutánra szólnak. Öltözz fel csinosan. Fél5-re jövünk. Szeretlek, Adam"
Nem értettem mire ez a többesszám, de gondoltam, majd kiderül. Ránéztem a sütőre és már dél volt. Készítettem magamnak "reggelit", majd leültem megnézni az e-mailjaimat. Nem nagyon jöttek, csak a közösségi oldalakról, mert anyáékkal minden este skypeolok, a DREAMS-nél pedig egy másik e-mail címen tudnak utolérni. Még mind csak egy óra volt, tehát úgy gondoltam, hogy lemegyek a Hope-hoz, mint tegnap. Gyorsan felkaptam ezt az összeállítást és kisétáltam a lakásból. Pont be akart csukódni a lift ajtaja, amikor valaki futni kezdett felé. Újra kinyitottam, majd egy körülbelül velem egyidős lány beállt mellém.
-Huh, köszi, hogy megvártál.-lihegett, majd amikor feleszmélt, furán nézett rám.-Bocsi, hogy udvariatlan vagyok, de te eddig is itt laktál? Mert eddig egyszer sem láttalak. Vagyis én nem lakom itt, csak egy jó barátomnál voltam.-zavarodott bele.
Rámosolyogtam, majd mondtam neki, hogy kevesebb mint egy hete költöztem ide.
-Amúgy Danielle vagyok-nyújtotta a kezét és csak akkor vettem észre, hogy milyen szép is valójában. Nagy barna szemei voltak és valószínűleg festett szőke haja, mert egy kicsit elütött a sötétebb bőrétől.
-Alice.
-Most sietnem kell, de örülök, hogy megismertelek.Biztos találkozunk még.-szállt ki a liftből, futott tovább és mosolygott vissza.

Amikor kiléptem az épületből, rögtön elfogott az a "tipikus londoni hangulat". Nyáron is hűvös van és felhős az ég, az emberek futnak az emeletes buszokhoz. Ettől egy kicsit mindig is felfrissültem.
Ráérősen leballagtam a Hope-hoz, ahol sétáltam egyet. Dobtam egy kis aprót a koldusnak, megsimogattam az emberek kutyáit. Mindig is akartam egy kutyát, de apa allergiás a szőrre. Ezért muszáj volt Laura kutyáját "terrorizálnom".
Egész sokat sétáltam, de még mindig tengernyi időm volt, tehát bementem a plázához is. Nem vettem semmit, de igazából nem is volt kedvem vásárolni. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Lementem mégegyszer a Hope-hoz, de tényleg semmihez sem volt kedvem. Nagy nehezen felráncigáltam magam az emeletre, majd lefeküdtem aludni.
Adam gyenge rázására ébredtem.
-Szia kicsim.-csókolt meg.-Mindjárt mennünk kell.
Elmentem a fürdőszobába, megigazítottam a hajam, majd visszamentem.
-Indulhatunk? Bólintottam. Megfogta a kezem és kiindultunk az ajtón. A lift út csendesen telt, de amikor kiszálltunk, lefagytam. Megláttam, és a boldogságtól könnyezve futottam oda hozzá. Háttal állt, de így is megismertem.