Sziasztok!
Tudom, megígértem, hogy jön az új rész, de nem:| Elég zűrös most az életem. Többnyire, ha leülök, hogy írjak, akkor se tudok jól teljesíteni. Vagyis eddig se voltam megelégedve magammal, de most még egy picit se érzem elviselhetőnek. Nagyon sokszor írtam újra a következő részt, de egyszer akartam publikálni, olyan szar lett. Szóval most egy kis szünet következik, de ígérem, hogy nagyon izgalmasan folytatom majd! Azért is jó, hogy hosszabb ideig ülök a részek felett, mert akkor minőségibb és izgalmasabb lesz. Ígérem, hogy megéri várni a következő részre! És tudom, hogy a tökötök tele van már az ígérgetéseimmel, de nagyon igyekszem. Gondolkodtam már azon is, hogy abbahagyom, de tudom, hogy sokan nagyon szívesen olvassák közületek a blogom. Remélem, hogy nem pártoltok el a blogomtól a szünet miatt.
Köszönöm, hogy megértetek.
Saci
ui.: Bocsánat a szóismétlésért.
2013. február 25., hétfő
2013. január 11., péntek
6.rész: Surprise
Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam az új részt , pedig megígértem. Azt hittem, hogy a szünetbe 2-3 is jön, de "egy kicsit" máshogy alakult a szünetem, mint gondoltam. Még egy probléma van. Most se fog túl hamar új rész jönni, ugyanis az elkövetkezendő 3 hétben minden szar lesz. Magyar- és matekverseny, központi és lassan a szóbeli felvételik időszaka is kezdődik. Tényleg nagyon sajnálom, igyekszem írni.komihatár:10...Buék <3
Saci
Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam az új részt , pedig megígértem. Azt hittem, hogy a szünetbe 2-3 is jön, de "egy kicsit" máshogy alakult a szünetem, mint gondoltam. Még egy probléma van. Most se fog túl hamar új rész jönni, ugyanis az elkövetkezendő 3 hétben minden szar lesz. Magyar- és matekverseny, központi és lassan a szóbeli felvételik időszaka is kezdődik. Tényleg nagyon sajnálom, igyekszem írni.komihatár:10...Buék <3
Saci
ui.: Elég jól esne, ha feliratkoznátok.
-Szia, Alice Hopkins vagyok a DREAMS magazintól. Enyém a
riport rovat egy része és ebben a számban úgy gondoltuk; te lennél a megfelelő
riport alany. Érdeklődni szeretnék, hogy mikor érsz rá rövid interjúra, majd
egy gyors fotózásra.
-Ó, ezzel most jól megleptél. -nevetett- . Mikor kell leadnod?
-Pénteken.
-Szerdán 11-kor jó neked?
-Igen, köszönöm.
-Én köszönöm. Akkor szerda 11, a DREAms-nél.
-Igen, szia.
-Szia.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor lefixáltuk az időpontot, de meg is ijedtem, mert tényleg ő a kedvencem.
Miután felfogtam, hogy mi is történt velem, összeszedtük a cuccunkat, majd átmentünk Anne-hez.
Gyorsan bekopogtam.
-Gyere! - kiáltott ki.
-Anne, lebeszéltem az interjút. Arra gondoltam, hogy az eheti 3 munkanapom lehetne a mai, szerdai és pénteki.
-Rendben. Minden oké? Sikerült berendezni az irodát?
-Igen.-mosolyogtam.
Amikor hazaértünk rájöttünk, hogy nincs otthon semmi és mi nagyon éhesek vagyunk, szóval leszaladtunk a kínaiba. Miután megkajáltunk, sétáltunk egyet a Hope partján. Egész késő mentünk haza, tudván, hogy nem kell holnap munkába mennem. Még néztük egy kicsit a tévét, megfürödtünk, majd bebújtunk a paplan alá aludni.
-Ó, ezzel most jól megleptél. -nevetett- . Mikor kell leadnod?
-Pénteken.
-Szerdán 11-kor jó neked?
-Igen, köszönöm.
-Én köszönöm. Akkor szerda 11, a DREAms-nél.
-Igen, szia.
-Szia.
Nagyon megkönnyebbültem, amikor lefixáltuk az időpontot, de meg is ijedtem, mert tényleg ő a kedvencem.
Miután felfogtam, hogy mi is történt velem, összeszedtük a cuccunkat, majd átmentünk Anne-hez.
Gyorsan bekopogtam.
-Gyere! - kiáltott ki.
-Anne, lebeszéltem az interjút. Arra gondoltam, hogy az eheti 3 munkanapom lehetne a mai, szerdai és pénteki.
-Rendben. Minden oké? Sikerült berendezni az irodát?
-Igen.-mosolyogtam.
Amikor hazaértünk rájöttünk, hogy nincs otthon semmi és mi nagyon éhesek vagyunk, szóval leszaladtunk a kínaiba. Miután megkajáltunk, sétáltunk egyet a Hope partján. Egész késő mentünk haza, tudván, hogy nem kell holnap munkába mennem. Még néztük egy kicsit a tévét, megfürödtünk, majd bebújtunk a paplan alá aludni.
Reggel úgy ébredtem fel, hogy nem fekszik mellettem senki. Kikiáltottam a szobából, hogy Adam hátha kávét főz, de nem. Kivánszorogtam a konyhába és ott találtam az asztalon egy borítékot.
Három mozijegy volt benne meg egy lap.
Nem értettem mire ez a többesszám, de gondoltam, majd kiderül. Ránéztem a sütőre és már dél volt. Készítettem magamnak "reggelit", majd leültem megnézni az e-mailjaimat. Nem nagyon jöttek, csak a közösségi oldalakról, mert anyáékkal minden este skypeolok, a DREAMS-nél pedig egy másik e-mail címen tudnak utolérni. Még mind csak egy óra volt, tehát úgy gondoltam, hogy lemegyek a Hope-hoz, mint tegnap. Gyorsan felkaptam ezt az összeállítást és kisétáltam a lakásból. Pont be akart csukódni a lift ajtaja, amikor valaki futni kezdett felé. Újra kinyitottam, majd egy körülbelül velem egyidős lány beállt mellém.
-Huh, köszi, hogy megvártál.-lihegett, majd amikor feleszmélt, furán nézett rám.-Bocsi, hogy udvariatlan vagyok, de te eddig is itt laktál? Mert eddig egyszer sem láttalak. Vagyis én nem lakom itt, csak egy jó barátomnál voltam.-zavarodott bele.
Rámosolyogtam, majd mondtam neki, hogy kevesebb mint egy hete költöztem ide.
-Amúgy Danielle vagyok-nyújtotta a kezét és csak akkor vettem észre, hogy milyen szép is valójában. Nagy barna szemei voltak és valószínűleg festett szőke haja, mert egy kicsit elütött a sötétebb bőrétől.
-Alice.
-Most sietnem kell, de örülök, hogy megismertelek.Biztos találkozunk még.-szállt ki a liftből, futott tovább és mosolygott vissza.
Amikor kiléptem az épületből, rögtön elfogott az a "tipikus londoni hangulat". Nyáron is hűvös van és felhős az ég, az emberek futnak az emeletes buszokhoz. Ettől egy kicsit mindig is felfrissültem.
Ráérősen leballagtam a Hope-hoz, ahol sétáltam egyet. Dobtam egy kis aprót a koldusnak, megsimogattam az emberek kutyáit. Mindig is akartam egy kutyát, de apa allergiás a szőrre. Ezért muszáj volt Laura kutyáját "terrorizálnom".
Egész sokat sétáltam, de még mindig tengernyi időm volt, tehát bementem a plázához is. Nem vettem semmit, de igazából nem is volt kedvem vásárolni. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Lementem mégegyszer a Hope-hoz, de tényleg semmihez sem volt kedvem. Nagy nehezen felráncigáltam magam az emeletre, majd lefeküdtem aludni.
Adam gyenge rázására ébredtem.
-Szia kicsim.-csókolt meg.-Mindjárt mennünk kell.
Elmentem a fürdőszobába, megigazítottam a hajam, majd visszamentem.
-Indulhatunk? Bólintottam. Megfogta a kezem és kiindultunk az ajtón. A lift út csendesen telt, de amikor kiszálltunk, lefagytam. Megláttam, és a boldogságtól könnyezve futottam oda hozzá. Háttal állt, de így is megismertem.
Ráérősen leballagtam a Hope-hoz, ahol sétáltam egyet. Dobtam egy kis aprót a koldusnak, megsimogattam az emberek kutyáit. Mindig is akartam egy kutyát, de apa allergiás a szőrre. Ezért muszáj volt Laura kutyáját "terrorizálnom".
Egész sokat sétáltam, de még mindig tengernyi időm volt, tehát bementem a plázához is. Nem vettem semmit, de igazából nem is volt kedvem vásárolni. Olyan tehetetlennek éreztem magam. Lementem mégegyszer a Hope-hoz, de tényleg semmihez sem volt kedvem. Nagy nehezen felráncigáltam magam az emeletre, majd lefeküdtem aludni.
Adam gyenge rázására ébredtem.
-Szia kicsim.-csókolt meg.-Mindjárt mennünk kell.
Elmentem a fürdőszobába, megigazítottam a hajam, majd visszamentem.
-Indulhatunk? Bólintottam. Megfogta a kezem és kiindultunk az ajtón. A lift út csendesen telt, de amikor kiszálltunk, lefagytam. Megláttam, és a boldogságtól könnyezve futottam oda hozzá. Háttal állt, de így is megismertem.
2012. december 18., kedd
5. rész: Here we are
Sziasztok!
Gondolom feltűnt, hogy megváltoztattam felül a címet. Úgy gondoltam, hogy ez jobban illik a bloghoz. (Majd később Nektek is leesik, hogy miért.) Na de térjünk a lényegre. A komik nagyon nehezen jönnek mindig össze és ez nagyon rossz. Tudom, hogy olvassátok meg hogy érdekel Titeket a folytatás (az oldalmegjelenítés száma baromi magas), de visszajelzés is kéne emberek! Ez a rész már sokkal hamarabb kész lett, mint ahogy kiraktam. De csak akkor jön a folytatás, ha összejön a 10 komi. Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!köszönöm:3puszi:*
~Amikor odaértünk, a szívem a torkomban dobogott, de nem tehettem ellene semmit. Egy pillanatra megálltunk a dupla szárnyú üvegajtó előtt, majd belöktem.Tudtam, hogy nincs visszaút...
Beléptünk a nagy előcsarnokba és odasétáltunk a recepcióshoz.
-Jó napot, Alice Hopkins vagyok.
A nő elég furcsán nézett rám és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Na, akkor én néztem rá furcsán. Szerencsére nem kellet sokat állnunk felhúzott szemöldökkel, mert Adel is megérkezett.
-Linda, ő itt a szerkesztőség legújabb tagja, Alice.
-Ö...ö...elnézést. Nekem nem mondta Anne, hogy új emberrel bővül a csapat. De üdv köztünk!-mosolygott rám.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd Alice felkísért engem és Adamt a főszerkesztőhöz.
-Jó napot kívánok, Alice Hopkins vagyok.
-Ó kedves, tegezz csak nyugodtan. Az én nevem Anne. Az arca kissé ráncos volt, de a vonásai gyönyörűek. 40 fölött lehetett egy kicsivel, viszont szimpatikus lett már az első pillanatban.
Beszélgettünk egy kicsit, aztán elvitt az irodámhoz. A DREAMS-nél mindenkinek van irodája. Elég nagyok és tágasak. Az enyém valami elképesztő. Mondjuk, mindenkinek majdnem ugyanilyen van, de akkor is. Beléptünk és elállt a lélegzetem. Nagyon modern volt. A falak fehérek, az ajtótól balra egy nagy piros fotel, a mellette lévő falon a DREAMS eddigi összes száma. Az asztalom fehét, a rajta piros lámpával és narancssárga irodai telefonnal. Mellette egy asztali számítógép. Volt még egy ajtó, ami egy kis raktárhoz vezetett. Innen vehettem ki citromsárga székeket.
-Ez olyan mint egy álom.-döbbentem le.
-Végülis DREAMS, nem?-mosolygott Anne.-Örülök, hogy tetszik. Itt az irodakulcsod.-adta a kezembe- Most térjünk át a komolyabb részére.
Leültünk egymással szembe (Adam mellém), majd elkezdte magyarázni:
-Heti háromszor kell bejönnöd, a többi rád van bízva. Ezen a három napon 6 órás a munkaidőd(8-14 óráig). Ezalatt szervezheted az interjúidat, elkészítheted őket, stb. Persze ha hamarabb is kész leszel, akkor nem kell eddig itt maradnod. A fizetésed az, amit megbeszéltük. Mivel ez egy olyan magazin, amit hetente jelentetünk meg, ezért két megbeszélés van mindig. Hétfőn és pénteken. A hétfőin felosztjuk a munkákat, pénteken pedig le kell adni. Mindkettő az irodámba van 11 órakor. Ha kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám, én minden nap bent vagyok. Havonta 2 szabadság nap jár. Persze attól az anyagot meg kell tökéletesen írni. Hú, mi van még? Ja, igen. Olvastam az életrajzodban, hogy fotózni is nagyon szeretsz. Nos, ez igen jól jön, ugyanis a fényképészed, George munkáit Neked kell jóvá hagynod. Ez azt jelenti, hogy a fotózásokra el kell kísérned. Nem nagy ügy, mert a műterem innen egy emelettel lejjebb van. A hétfői megbeszélésekre sose baj ha van ötleted, de ne aggódj, mindig kitalálunk valamit! Mivel tied a "tinirovat", ezért híres táncosokat, énekeseket, együtteseket is meginterjúvolhatsz. -lassan felállt- Akkor az irodámba találkozunk tizenegykor.
Elindult ki az ajtón, de még megállítottam.
-Anne! Köszönöm.
Még egyszer rám mosolygott, majd kiment.
Mivel még csak 9 óra volt, Adammel elmentünk egy boltba, ahol vettünk innivalót meg rágcsálnivalót az irodába, ha valamilyen fontosabb vendég jönne.
Fél 10-re vissza is értünk. Egy kicsit otthonosabbá tettük az irodámat, kipakoltuk a fiókokból a tollakat a fém tolltartóba, stb.
Még volt elég időnk körbejárni az új munkahelyemet. Sok olyan iroda volt, mint az enyém. Megnéztük a műtermet, ahol megismerkedtünk George-gal. Nagyon jófej férfi, körülbelül a harmincas éveiben járhat.
Végigmentünk a folyosókon, a munkatársaim nagy részével be is mutatkoztunk egymásnak. Visszaballagtunk az én "szobámba", ahol szemügyre vettük az irodai telefonomat. Szerencsére ráírták a telefonszámot, így csak le kellett mentenünk a mobilunkba.
Lassan már indulnom kellett. Adammel megbeszéltük, hogy addig ott marad és beüzemeli a gépem. Átsétáltam Anne irodájába, ami a folyosó elején volt. Néhány ember székeket pakolt ki, de volt aki már letelepedett a kanapék egyikére. Én is így tettem.
Rögtön utánam bejött Adel, s leült mellém.
-Örülök, hogy mindenki itt van, sőt még egy új taggal is gyarapodtunk.-kezdte Anne.- Alice, Marie helyére jött. Olaszországból érkezett hozzánk. A cikk, amivel jelentkezett hozzánk, kisvárosának gimnáziumáról szól, gyerek szemmel. Alice drága, megismerkedtél már közülünk mindenkivel?-mosolygott megint rám.
-Többé-kevésbe igen.-mondtam.
-Ennek örülök. Bárkihez fordulhatsz, ha valami kérdésed támadna. Térjünk át a megbeszélni valóinkra. A statisztikák szerint az előző számot 0,5%-kal kevesebben vették meg. Ez nem nagy szám, de nagyon is sokat jelent. Ez, vásárlóink tinédzsereitől származott. Éppen ezért a következő lapokban mindig a mostani sztárvilághoz kell igazodnunk. A példaképek kerülnek majd előtérbe. A megbeszélés végéig gondolkozzatok el azon, hogy kit érdemes meginterjúvolnia Alice-nak. Következő, Cece divatrovatja felkapott volt, ezért azt most is ugyanúgy kell összehoznia. Tavaszi színek. Barna, bézs, vörös, stb.-Cece bólintott- Linda, a tanácsadói részhez, megint hasonlókat válogass ki, nagyon jó volt! Bella, az interjúd mindent vitt! Julia Roberts az új filmjével találó volt! George, a képekkel se volt semmi baj.
Még úgy fél óráig boncolgattuk a többiek munkáját.
-Na, ki mi talált ki Alice-nak?-nézett körbe Anne.
-Britney Spears?
-Taylor Swift.
-Taio Cruz!
-Robbie Williams!
-Jók ezek, de mostanában alig hallani róluk.-húzta el a száját.
-Rita Orához mit szóltok?-kérdeztem félve, ugyanis ő a kedvenc énekesnőm.
-Hmm...gondolkozott Anne.-Ez nem is rossz. Sőt! Tökéletes! Az íróasztalod fiókjában rengeteg híres ember telefonszáma van meg, de ha az övét nem találod, akkor szólj és megkeressük.
-Rendben.-bólintottam.
-Na, ennyi volt mára a megbeszélés. John, máskor ne késs el!-zárta le a főnököm.
Felálltunk , hogy kimenjünk, de odajött John, William meg még egypár ember bemutatkozni.
-Irigyellek, hogy Rita Orával csinálod a riportot.-mondta Linda, miközben kisomfordáltunk. És csak akkor gondoltam bele, hogy azzal az énekesnővel fogok riportot készíteni, akinek a dalait éneklem fürdés közben meg úgy általában. Ő a kedvencem. Az első riportnak kicsit sok ez így. Ráadásul élőben kell megcsinálni. Örülök, de mégis félek...
-Kicsim, azt hittem, hogy már sose jössz.-pattant fel az asztalomtól Adam és megcsókolt.
Rámosolyogtam, majd megmutatta a gépen, hogy miket rakott rá. -Amúgy veled mi volt? Kivel kell riportot csinálnod?-nézett rám.
-Rita Orával.-mondtam ki egy szuszra.
Tágra nyíltak a szemei.
-Huh. Ő a kedvenced.
-Igen és már most felhívom!- határoztam el magam. Kivettem az irattartót, kikerestem a nevét, majd tárcsáztam. Kicsengett. A torkomban volt egy nagy gombóc. Még talán sose izgultam ennyire.
-Rita Ora, tessék!-vette fel.
Gondolom feltűnt, hogy megváltoztattam felül a címet. Úgy gondoltam, hogy ez jobban illik a bloghoz. (Majd később Nektek is leesik, hogy miért.) Na de térjünk a lényegre. A komik nagyon nehezen jönnek mindig össze és ez nagyon rossz. Tudom, hogy olvassátok meg hogy érdekel Titeket a folytatás (az oldalmegjelenítés száma baromi magas), de visszajelzés is kéne emberek! Ez a rész már sokkal hamarabb kész lett, mint ahogy kiraktam. De csak akkor jön a folytatás, ha összejön a 10 komi. Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!köszönöm:3puszi:*
~Amikor odaértünk, a szívem a torkomban dobogott, de nem tehettem ellene semmit. Egy pillanatra megálltunk a dupla szárnyú üvegajtó előtt, majd belöktem.Tudtam, hogy nincs visszaút...
Beléptünk a nagy előcsarnokba és odasétáltunk a recepcióshoz.
-Jó napot, Alice Hopkins vagyok.
A nő elég furcsán nézett rám és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Na, akkor én néztem rá furcsán. Szerencsére nem kellet sokat állnunk felhúzott szemöldökkel, mert Adel is megérkezett.
-Linda, ő itt a szerkesztőség legújabb tagja, Alice.
-Ö...ö...elnézést. Nekem nem mondta Anne, hogy új emberrel bővül a csapat. De üdv köztünk!-mosolygott rám.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd Alice felkísért engem és Adamt a főszerkesztőhöz.
-Jó napot kívánok, Alice Hopkins vagyok.
-Ó kedves, tegezz csak nyugodtan. Az én nevem Anne. Az arca kissé ráncos volt, de a vonásai gyönyörűek. 40 fölött lehetett egy kicsivel, viszont szimpatikus lett már az első pillanatban.
Beszélgettünk egy kicsit, aztán elvitt az irodámhoz. A DREAMS-nél mindenkinek van irodája. Elég nagyok és tágasak. Az enyém valami elképesztő. Mondjuk, mindenkinek majdnem ugyanilyen van, de akkor is. Beléptünk és elállt a lélegzetem. Nagyon modern volt. A falak fehérek, az ajtótól balra egy nagy piros fotel, a mellette lévő falon a DREAMS eddigi összes száma. Az asztalom fehét, a rajta piros lámpával és narancssárga irodai telefonnal. Mellette egy asztali számítógép. Volt még egy ajtó, ami egy kis raktárhoz vezetett. Innen vehettem ki citromsárga székeket.
-Ez olyan mint egy álom.-döbbentem le.
-Végülis DREAMS, nem?-mosolygott Anne.-Örülök, hogy tetszik. Itt az irodakulcsod.-adta a kezembe- Most térjünk át a komolyabb részére.
Leültünk egymással szembe (Adam mellém), majd elkezdte magyarázni:
-Heti háromszor kell bejönnöd, a többi rád van bízva. Ezen a három napon 6 órás a munkaidőd(8-14 óráig). Ezalatt szervezheted az interjúidat, elkészítheted őket, stb. Persze ha hamarabb is kész leszel, akkor nem kell eddig itt maradnod. A fizetésed az, amit megbeszéltük. Mivel ez egy olyan magazin, amit hetente jelentetünk meg, ezért két megbeszélés van mindig. Hétfőn és pénteken. A hétfőin felosztjuk a munkákat, pénteken pedig le kell adni. Mindkettő az irodámba van 11 órakor. Ha kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám, én minden nap bent vagyok. Havonta 2 szabadság nap jár. Persze attól az anyagot meg kell tökéletesen írni. Hú, mi van még? Ja, igen. Olvastam az életrajzodban, hogy fotózni is nagyon szeretsz. Nos, ez igen jól jön, ugyanis a fényképészed, George munkáit Neked kell jóvá hagynod. Ez azt jelenti, hogy a fotózásokra el kell kísérned. Nem nagy ügy, mert a műterem innen egy emelettel lejjebb van. A hétfői megbeszélésekre sose baj ha van ötleted, de ne aggódj, mindig kitalálunk valamit! Mivel tied a "tinirovat", ezért híres táncosokat, énekeseket, együtteseket is meginterjúvolhatsz. -lassan felállt- Akkor az irodámba találkozunk tizenegykor.
Elindult ki az ajtón, de még megállítottam.
-Anne! Köszönöm.
Még egyszer rám mosolygott, majd kiment.
Mivel még csak 9 óra volt, Adammel elmentünk egy boltba, ahol vettünk innivalót meg rágcsálnivalót az irodába, ha valamilyen fontosabb vendég jönne.
Fél 10-re vissza is értünk. Egy kicsit otthonosabbá tettük az irodámat, kipakoltuk a fiókokból a tollakat a fém tolltartóba, stb.
Még volt elég időnk körbejárni az új munkahelyemet. Sok olyan iroda volt, mint az enyém. Megnéztük a műtermet, ahol megismerkedtünk George-gal. Nagyon jófej férfi, körülbelül a harmincas éveiben járhat.
Végigmentünk a folyosókon, a munkatársaim nagy részével be is mutatkoztunk egymásnak. Visszaballagtunk az én "szobámba", ahol szemügyre vettük az irodai telefonomat. Szerencsére ráírták a telefonszámot, így csak le kellett mentenünk a mobilunkba.
Lassan már indulnom kellett. Adammel megbeszéltük, hogy addig ott marad és beüzemeli a gépem. Átsétáltam Anne irodájába, ami a folyosó elején volt. Néhány ember székeket pakolt ki, de volt aki már letelepedett a kanapék egyikére. Én is így tettem.
Rögtön utánam bejött Adel, s leült mellém.
-Örülök, hogy mindenki itt van, sőt még egy új taggal is gyarapodtunk.-kezdte Anne.- Alice, Marie helyére jött. Olaszországból érkezett hozzánk. A cikk, amivel jelentkezett hozzánk, kisvárosának gimnáziumáról szól, gyerek szemmel. Alice drága, megismerkedtél már közülünk mindenkivel?-mosolygott megint rám.
-Többé-kevésbe igen.-mondtam.
-Ennek örülök. Bárkihez fordulhatsz, ha valami kérdésed támadna. Térjünk át a megbeszélni valóinkra. A statisztikák szerint az előző számot 0,5%-kal kevesebben vették meg. Ez nem nagy szám, de nagyon is sokat jelent. Ez, vásárlóink tinédzsereitől származott. Éppen ezért a következő lapokban mindig a mostani sztárvilághoz kell igazodnunk. A példaképek kerülnek majd előtérbe. A megbeszélés végéig gondolkozzatok el azon, hogy kit érdemes meginterjúvolnia Alice-nak. Következő, Cece divatrovatja felkapott volt, ezért azt most is ugyanúgy kell összehoznia. Tavaszi színek. Barna, bézs, vörös, stb.-Cece bólintott- Linda, a tanácsadói részhez, megint hasonlókat válogass ki, nagyon jó volt! Bella, az interjúd mindent vitt! Julia Roberts az új filmjével találó volt! George, a képekkel se volt semmi baj.
Még úgy fél óráig boncolgattuk a többiek munkáját.
-Na, ki mi talált ki Alice-nak?-nézett körbe Anne.
-Britney Spears?
-Taylor Swift.
-Taio Cruz!
-Robbie Williams!
-Jók ezek, de mostanában alig hallani róluk.-húzta el a száját.
-Rita Orához mit szóltok?-kérdeztem félve, ugyanis ő a kedvenc énekesnőm.
-Hmm...gondolkozott Anne.-Ez nem is rossz. Sőt! Tökéletes! Az íróasztalod fiókjában rengeteg híres ember telefonszáma van meg, de ha az övét nem találod, akkor szólj és megkeressük.
-Rendben.-bólintottam.
-Na, ennyi volt mára a megbeszélés. John, máskor ne késs el!-zárta le a főnököm.
Felálltunk , hogy kimenjünk, de odajött John, William meg még egypár ember bemutatkozni.
-Irigyellek, hogy Rita Orával csinálod a riportot.-mondta Linda, miközben kisomfordáltunk. És csak akkor gondoltam bele, hogy azzal az énekesnővel fogok riportot készíteni, akinek a dalait éneklem fürdés közben meg úgy általában. Ő a kedvencem. Az első riportnak kicsit sok ez így. Ráadásul élőben kell megcsinálni. Örülök, de mégis félek...
-Kicsim, azt hittem, hogy már sose jössz.-pattant fel az asztalomtól Adam és megcsókolt.
Rámosolyogtam, majd megmutatta a gépen, hogy miket rakott rá. -Amúgy veled mi volt? Kivel kell riportot csinálnod?-nézett rám.
-Rita Orával.-mondtam ki egy szuszra.
Tágra nyíltak a szemei.
-Huh. Ő a kedvenced.
-Igen és már most felhívom!- határoztam el magam. Kivettem az irattartót, kikerestem a nevét, majd tárcsáztam. Kicsengett. A torkomban volt egy nagy gombóc. Még talán sose izgultam ennyire.
-Rita Ora, tessék!-vette fel.
Díj
Sziasztok!
Megkaptuk a blog első díját, aminek nagyon örülök. Köszönöm Sophie! <3 :) Ja, és 1 komi kell még ahhoz, hogy felrakjam az új részt!:)
-Válaszolj 11 kérdésre
-Írj 11 kérdést
-Küldd tovább a díjat
11 dolog magamról:
Neki küldeném tovább<3 :):
ONE DIRECTION or the reality?
Megkaptuk a blog első díját, aminek nagyon örülök. Köszönöm Sophie! <3 :) Ja, és 1 komi kell még ahhoz, hogy felrakjam az új részt!:)
Szabályok:
-Írj magadról 11 dolgot-Válaszolj 11 kérdésre
-Írj 11 kérdést
-Küldd tovább a díjat
11 dolog magamról:
- Van egy 3 éves Welsh terrierem, Bátor.
- Kedvenc adóm az MTV Music, mert egy csomó Ed Sheeran-t, Little Mixet, Rita Ora-t és 1D-t leadnak.
- Fürdés közben szoktam kitalálni a blog folytatását:D
- Kicsit kiakaszt, hogy mindenkire rá kell írnom, hogy kommentet írjon, pedig (úgy vettem észre), hogy szeretitek. Csak lusták vagytok.
- Amikor új részt írok vagy 1D-t hallgatok vagy csak az MTV Music-ot:)
- 8. osztályba járok.
- Kedvenc tantárgyam az angol és a magyar.
- Nem szeretem a matekot.
- Amikor mérges vagyok valakire, bömböltetem a TMH-ot és az UAN-ot.
- Szeretem a sárgarépát:DD
- Mi vett rá a blogolásra? Olvastam egy pár fanfiction-t és úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam az írásban.
- Mi adott ihletet az íráshoz? Ugyanez.
- Ha egy napra valamelyik híres ember bőrébe bújhatnál, ki lenne az? Danielle Peazer, mert nagyon jól táncol és Liam barátnője. Rögtön visszakövetnék egy csomó magyar directionert és magamat twitteren.
- Van háziállatod? Ha igen milyen? Kutyám, gőtém. Welsh terrier és kínai tűzhasú.
- Csak hobbiként írsz vagy van komolyabb terved is az írással? Hobbi, de talán majd újságíró szeretnék lenni.
- Jelen pillanatba van e olyan srác aki tetszik? Bitch please, nem csalom meg az öt férjem:DDD
- Ha kívánhatnál hármat mi lenne az? 1.kívánhassak mindennap egyet, 2.kijussak nyáron Londonba, 3.és hogy rendben legyen minden:)
- Mi a legnagyobb álmod? Huu, nem tudom.
- Ha felnőtt leszel, mivel szeretnél majd foglalkozni? Olyan született feleség, amelyik otthon ül:D
- Milyen filmeket nézel szívesen? Vígjáték.
- Mi volt a legjobb hír amit valaha kaptál? Passz.
- Mi a kedvenc tantárgyad?
- Melyik a kedvenc együttesed?
- Kedvenc filmed?
- Van háziállatod?
- Olvastad már a Szent Johanna Gimit?:DDD
- Kedvenc színészed?
- Kedvenc kaja?
- Kedvenc pia?
- Sportolsz valamit?
- Melyik városban laksz?
- Hanyadikos vagy?
Neki küldeném tovább<3 :):
ONE DIRECTION or the reality?
2012. december 1., szombat
4. rész: London is waiting
Halihó!:) >Gondolom feltűnt, hogy az új rész kisebb részekből lett összerakva, ami szokatlan.< Összejött az a 10 komi, de elég nehezen. Ez elég bosszantó, mert elméletileg 50 olvasó van. Ezt látom is, mert az oldalmegjelenítés száma nagyon magas >ilyen rövid időn belül már 20 se kell az 1500-hoz< de konkrét visszajelzést is szeretnék! Kritikák jöhetnek, akármilyenek. Ha rossz, az se baj. Láttam a 2 negatívat az előzőnél. Nem törlöm ki, mert tényleg érdekel a véleményetek. Viszont ha nem tetszik, akkor lécci ne olvassátok, lépjetek ki fb-on a csoportból vagy írjátok meg üziben bővebben a problémáitokat. A Facebook csoportból tényleg nyugodtan lépjetek ki, mert nem tudom névszerint, hogy kik vannak benne és nem is nyomoznám ki, hogy ki lép ki. Ha nem tetszik, akkor nem tetszik. Szerintem mondjuk nem szánalmas, de mindenkinek más a véleménye. És most jöhetnék azzal a dumával, hogy "én név nélkül nem pofáznék", de nem fogok. Tényleg nem a legjobb rész volt az előző, ebben egyetértek. De megpróbálom majd javítani magam. Rossz hír, hogy lehet: nem minden héten jön új rész. Mint ahogy most sem sikerült. Elég zsúfoltak a napjaim. Tánc, edzés, külön matek+angol. Versenyre előkészítők, pályázatok, versenyek:( Bocsi, tényleg. Igyekszem minden szabad percemben írni Nektek! Mindenkinek kitartás a sulihoz, "komiminimum":10. Saci xoxo
Az út rendesen eltelt. Leszámítva azt, amikor az utasok egy része megőrült, amikor azt mondták, hogy "egy kis hiba adódott". Oké, én is megijedtem, de azért nem kezdtem el a végrendeletemet írni(??), mint néhány utas. A hiba tulajdonképpen az volt, hogy elfogyott a sós mogyoró. Igen, jól olvastad. A sós mogyoró. A hang pedig egy "kissé termetes fiatalember" miatt volt. El kezdett ugrálni a repülőn, a mogyoró miatt.
London ezen részén van egy kis folyó. Tényleg nagyon kicsi, a neve Hope. Amikor befejeztük a pakolást, lementünk oda és leültünk a partra. Egész sokáig beszélgettünk ott lent, tervezgettük az életünket, meg úgy általában mindent.
~Az ember álma akkor válik valóra, amikor nem is gondolná. Amikor nem is gondolta komolyan amit tett, mégis jó dolog lett belőle. A legjobb. Féltem ettől a naptól, de vártam. Az első munkahelyem, új környezet, új barátok. Adam-mel kézen fogva buszoztunk a "helyszínre". Mindig is a DREAMS-nél szerettem volna dolgozni. Amikor odaértünk, a szívem a torkomban dobogott, de nem tehettem ellene semmit. Egy pillanatra megálltunk a dupla szárnyú üvegajtó előtt, majd belöktem.Tudtam, hogy nincs visszaút...
Az út rendesen eltelt. Leszámítva azt, amikor az utasok egy része megőrült, amikor azt mondták, hogy "egy kis hiba adódott". Oké, én is megijedtem, de azért nem kezdtem el a végrendeletemet írni(??), mint néhány utas. A hiba tulajdonképpen az volt, hogy elfogyott a sós mogyoró. Igen, jól olvastad. A sós mogyoró. A hang pedig egy "kissé termetes fiatalember" miatt volt. El kezdett ugrálni a repülőn, a mogyoró miatt.
A repülőtéren felvettük a csomagjainkat, majd a "táblás emberek" mellé odafutott egy -nálunk- pár évvel idősebb lány. "Alice Hopkins" feliratot tartott a kezében. Odamentünk hozzá, bemutatkoztunk, majd közölte, hogy a Taxi kint vár.
London ugyanolyan volt, mint mindig. Beborult, felhős ég, kevés napsütéssel. Az időtől függetlenül, nagyon jól éreztem magam. Adel elvezetett minket a szolgálati lakáshoz, majd ott hagyott minket azzal az indokkal, hogy nyugodtan pakoljunk ki.
-Na hajrá!-puszilta meg Adam a homlokom és nekiálltunk berendezni az új lakást. A rádió folyamatosan bömbölt. Le is ment egy pár jó szám. Laura kedvenceiből is ment néhány. Abból a One valamiből. Ja tényleg, Laura. Le sem írtam még, hogy hogyan reagált.
-Na hajrá!-puszilta meg Adam a homlokom és nekiálltunk berendezni az új lakást. A rádió folyamatosan bömbölt. Le is ment egy pár jó szám. Laura kedvenceiből is ment néhány. Abból a One valamiből. Ja tényleg, Laura. Le sem írtam még, hogy hogyan reagált.
-Szóval, itt tartok.-fejeztem be. Könnybe lábadtak a szemei, majd a nyakamba borult. Sírt, ahogyan én. Ő a legjobb barátnőm, de több száz kilométerre tanul majd tőlem. Körül-belül 10 percig ülhettünk így. Amikor levált rólam, a szemei teljesen fel voltak dagadva. Megbántam az egészet, de ő biztatott, hogy így lesz a legjobb és ezt kell tennem. Ezért is nem fájt annyira. Tudtam, hogy mellettem fog állni mindig. Jóban, rosszban. Az egyetemen, ahova fölvették majdnem minden hónapban van egy hét szünet nekik. Ez jól hangzik, de ha a 30-31 napból kivonod ezt a hetet, plusz a vasárnapokat, akkor már máshogy látod. Szombaton is be kell menniük és ugyanolyan keményen tanulniuk, mint a hétköznapokon. Ha két havonta is, de legalább letud jönni hozzánk egy-egy hétre(havonta nem tudunk annyi pénzt összespórolni). Nagyon sok időt töltöttünk együtt az útig, de tudtuk, hogy már nincs sok hátra. Sajnos nem tudott kijönni a reptérre. Megígérte; egy hónap múlva találkozunk!
Hétfőn lesz az első munkanapom. Csütörtök van. Kicsit izgulok. Már nem lesz olyan, mint régen. Amikor Anyu a kezembe nyomott egy szendvicset, amit az úton megettem, majd Apuval és a plüssmacimmal kézen fogva indultam az oviba. Amikor hazamentem és együtt sétáltunk egy nagyot. Vagy amikor csak úgy elmentem Anyuval vásárolni. Ez mind régen volt. Akkor még nem volt semmi baj. Jól álltunk pénz ügyileg. De mégis boldog voltam, hiszem újra Londonban lakhatok. Adammel. És ez nekem nagyon fontos. Szóval, ambivalens érzéseim vannak. Azt hiszem...
-Szívem? Élsz még?-csókolt meg Adam. -Nagyon elkalandozhattál, mert háromszor mondtam a neved.
-Ööö...igen. Bocsi. Mit szerettél volna?-pusziltam meg.
-Azt hiszem, hogy a nagy részével kész vagyunk.
-Igen.Kész vagyunk.
-Valami baj van?-vizslatott a barna szemeivel.
-Nem, semmi.
-Ööö...igen. Bocsi. Mit szerettél volna?-pusziltam meg.
-Azt hiszem, hogy a nagy részével kész vagyunk.
-Igen.Kész vagyunk.
-Valami baj van?-vizslatott a barna szemeivel.
-Nem, semmi.
-Tudom, hogy valami bánt.-fogta az arcom két keze közé, majd homlokon puszilt.-Mondd el, kérlek.
Nehezen, de elkezdtem.
-Félek. Félek az egésztől. Mi van ha nem fog menni? Ha elrontok valamit már az első napon. Imádom Londont, de ez a hirtelen váltás nekem sok...
Csak felsóhajtott és megölelt, de ez nagyon sokat jelentett nekem. Tudtam, hogy mindig mellettem fog állni.
-Félek. Félek az egésztől. Mi van ha nem fog menni? Ha elrontok valamit már az első napon. Imádom Londont, de ez a hirtelen váltás nekem sok...
Csak felsóhajtott és megölelt, de ez nagyon sokat jelentett nekem. Tudtam, hogy mindig mellettem fog állni.
Reggel csörgésre ébredtem. Nem volt mellettem Adam, gondoltam a konyhában van, ezért kilopóztam. Ott állt háttal, palacsintát sütött reggelire és közben kávét főzött. Odamentem hozzá és megöleltem. Sosem éreztem még ennyire boldognak magam.
~Az ember álma akkor válik valóra, amikor nem is gondolná. Amikor nem is gondolta komolyan amit tett, mégis jó dolog lett belőle. A legjobb. Féltem ettől a naptól, de vártam. Az első munkahelyem, új környezet, új barátok. Adam-mel kézen fogva buszoztunk a "helyszínre". Mindig is a DREAMS-nél szerettem volna dolgozni. Amikor odaértünk, a szívem a torkomban dobogott, de nem tehettem ellene semmit. Egy pillanatra megálltunk a dupla szárnyú üvegajtó előtt, majd belöktem.Tudtam, hogy nincs visszaút...
2012. november 11., vasárnap
3.rész Utazás? Lehet...
Sziasztok husik!<3 Elnézést a rövid részért, de nem értem rá egész hétvégén, csak most dobtam össze valamit, mert megígértem. A következő rész hosszabb lesz! Komizzon mindenki, mert 10 komi után jön az új rész. Köszöntem xoxo
Elmondtam neki mindent az elejétől kezdve. A hangom remegett, a gyomrom végig görcsben volt, mert rezzenéstelen arccal hallgatott. Nem tudtam, hogy mit érez, vagy mit gondol. Örülne, támogatna, kidobna? Nem tudtam.
-...szóval...nem tudom...-fejeztem be.
-Kicsim, ez nagyszerű!-mosolygott rám.
-De...de...Londonba kéne mennem.-mondtam ledöbbenve.
-Hahó! Apámnak cége van. Tudod, hogy milyen...Nem érdekli, a jövőm. Rám akarja hagyni majd a cégét. Vagy Tomra...
És leesett. Eddig erre nem is gondoltam. De hülye vagyok.... Adam azt csinál amit akar, hisz az apja nem nagyon törődik vele. A bátyjával, Tommal bezzeg igen. Adamnek a csak a pénzt adja. Ezzel azt hiszi, hogy pótolhat mindent. Ez volt életem legboldogabb pillanata. Visszaköltözök Londonba, azzal, akit igazán szeretek. A nyakába ugrottam és megcsókoltam.
Egészen késő estig ott voltunk a szikláknál. Beszélgettünk. Hazakísért szokás szerint, én pedig beszámoltam a családomnak a döntésről. Támogatnak mindenben.
Elhatároztam, hogy még ma válaszolok az újságnak.
Kedves szerkesztőség!
Örömmel olvastam levelüket, mert ez a kedvenc magazinom. Nagyon szívesen csatlakoznék a céghez! Mikor kezdhetném a munkát?
Üdvözlettel: Alice
Rögtön jött a válasz:
Kedves Alice!
Mivel ma kedd van, jövőhéten már alkalmaznánk is. Lefoglaltam a repülőjegyét, amit majd levonunk a fizetéséből. Kiküldünk majd egy embert Ön elé, aki elkíséri a szolgálati lakásához...
Mire a levél végére értem, azt hittem, kifolyik a szemem. Mindent leírtak benne. Laurával holnap találkozót beszéltem meg sms-ben. Mindent elmondok neki.
~
-Szeretlek anya!-öleltem még, és éreztem, könnyek csurognak le az arcomon.
-Mennetek kell.-mondta, majd meghátrált.
Felszálltunk. Már nincs visszaút. Már vagy fél órája mereven néztem magam elé-Adam aludt-, amikor nagy durranásra lettünk figyelmesek. Az egyik stewardess odafutott a bemondóhoz és így szólt:
-Elnézést kérünk, de egy kis hiba adódott...
2012. november 3., szombat
2. rész: Bátorság
Sziasztok! Elméletileg 32-en olvassátok a blogot, de elég rossz, hogy nem írtok komit. Lécci aktivizáljátok magatokat, annál is inkább, mert minél több a komi, annál hamarabb jön az új rész! Szóval gyerünk!:D Puszi Xoxo
ui.: Twitter elérhetőség oldalt, visszakövetek, csak írjatok, mert nem mindig hozza ki, hogy ki követett be.
A legnagyobb álmomért fel kéne adnom a múltamat és talán még a jövőmet is... Őszinte legyek? Semmit nem aludtam az éjjel. Végig forgolódtam, de nem. Nem tudok dönteni. Meg kell kérdeznem Adamt, ő biztos segít. Istenem...Skype- kapcsolat? Sosem akartam idáig jutni. Nagyon szeretem, de nehéz lenne. Havonta hazajárnék. Havonta. Nem bírnám...Na jó! Elég az önmarcangolásból! Megfürdök és közben kitalálok valamit. Ez így jól hangzik meg minden, de nem oldóik meg a probléma. Laurának el fogom mondani, hogy mi van. Tudni kell neki és Adamnek is...
Egy rövid nadrág és egy ujjatlan póló mellett döntöttem. Végig kattogott az agyam. Kipróbálhatnám egy hónapra. Ők is ezt írták. Ezaz! Ha nem jó hazajövök! Boldogan sétáltam le reggelizni, de rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, mikor a szüleim fintorogva adták össze a számlákon lévő összegeket. Nem, ilyet nem kérhetek tőlük. Nem vagyunk gazdagok. A netbookom, a kedvenc ruháim is csak a nagyiéktól vannak. Ők London mellett laknak egy kis városban és hát hogy is mondjam...nem állnak rosszul, de pénzt nem kérnék tőlük sose. Elég ha az odautat állni tudjuk, nem repülhetek csak úgy ide-oda.
Megreggeliztem majd visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépem, beleraktam az ölembe és nekidőltem a falnak. Laurával egykor találkozom a városban, tehát van még egy órám, ha harminc perccel előtte elindulok. Megnéztem a facebookom, a twitterem majd hirtelen felindulásból rákerestem a cégre, ahol alkalmaznának. A weboldal elég elit, de mégis barátságos. A "Galéria" fülre kattintottam, majd végig néztem a beszkennelt címlapokat. Régóta olvasom az újságot, de arra nem gondoltam, hogy mi lenne, ha a címlapon mosolygó Taylor Swift-tel kéne riportot csinálnom. Ha belemennék megtehetném...Reggel felkelnék, taxit hívnék, beugranék a Starbucksba, majd "eldobatnám" magam a munkába. Ebéd szünetbe rendelnénk valamit, majd gyorsan megennénk és sietnénk a munkáinkkal, hogy hamarabb hazamehessünk. Este pedig elmennénk valami szórakozóhelyre. De kivel csinálnám mindezt? Ahhoz ismernem kell valakit. Méghozzá nem is akárhogy. Elvégre az ember nem ebédel olyanokkal, akikkel köszönőviszonyba van, vagy még abba sem. Nem jár olyanokkal esténként el sehova, akivel nem ápol jó viszonyt. Vajon találnék barátokat? Akadna valaki, akikkel ezeket megtehetném? Lehet...Remélem. Nem! Nem, most nem gondolkozhatok ilyeneken. Inkább bemegyek a fürdőbe és rendbeszedem magam.
Hajam lófarokba kötöttem, majd egy gyors szempillaspirálozás után lementem a nappaliba. Elköszöntem anyától, apától és Eddy-től, majd kiléptem a nyári napsütésbe.
A szandám kicsi sarka halkan kopogott a macskaköves úton. Imádom ezeket a kis utcákat. Amikor kiskoromban ideköltöztünk nem szerettem itt sétálni. Nem tudom miért. Idegen volt nekem ez az egész hely, az emberek meg minden körülöttem lévő dolog. Féltem tőlük, pedig még csak 4 éves voltam. Most is félek. Mi lesz ha elmegyek de nem tetszik a munka? Ha így elveszítem Adamt és mindenkit. Nem tudom, mit tegyek. Először anyának mondom el, majd Adamnek. Laurának ma még nem.
Felszálltam egy buszra, így pár perc múlva már a főúton voltam. Odasétáltam a plázához és leültem az előtte lévő padok egyikére. Tőlem nem messze egy szeplős fiú ült egy csokor virággal a kezében. Az ujjait tördelve várt valakit. Amikor találkozott a tekintetünk biztatóan rámosolyogtam, és ő viszonozta ezt.
-Sziaaa.-ugrott a nyakamba barátnőm.- Bemegyünk?
-Ööö...várhatnánk még egy kicsit?
-A pláza előtt?-nézett rám felvont szemöldökkel. Jogos...
-Mindent elmondok majd, csak egy picit ülj le.
Nem tudom miért, de meg akartam várni amíg a fiú és a lány együtt elsétálnak, de a lány csak nem jött. Eltelt először tíz, majd tizenöt perc. Laura már mocorgott, de lefoglaltam azzal a kérdéssel, hogy "van valami új a kedvenc együtteseddel?". Erre elkezdett magyarázni. Csak beszélt, beszélt és beszélt, én pedig a sráccal együtt izgultam, hogy jöjjön a lány. Már fél órája "mesélt" Laura, de a lány sehol sem volt. A fiún látszott, hogy egyre rosszabbul érzi magát ebben a helyzetben. Még ránézett egyet az órájára, majd felállt és odasétált hozzánk. "Ha már Sandy nem jön el, legalább neked köszönöm."-nyomta a kezembe a csokrot.
-Mit?-kérdeztem megdöbbenve.
-Az a mosoly nagyon sokat segített. Köszönöm.-mondta, majd sarkon fordult. Már csak azt láttuk ahogy lefordul a sarkon. Sajnáltam őt. Nagyon is.
-Na. Bemegyünk?-nyaggatott barátnőm.
Bementünk a nagy üvegajtón. A New Yorkerben találtam magamnak egy " I love London" feliratú pólót. Továbbmentünk. Zara (igazából csak nézelődni), Claire's (Laura teletömte a kosarát One Direction-ös cuccokkal, szerintem tőle származik a bevétel nagy része...) és a többiek. Amikor már eléggé kifáradtunk beültünk a Mc Donald's-ba egy jegeskávéra. Közben Lau a nyarát tervezte, én pedig bólogattam.
Mikor végigrángatott barátnőm minden boltom (komolyan mindegyiken!) mondtam neki, hogy már sietnem kell. Elbúcsúztunk, majd hazamentem ugyanazzal a busszal. Beléptem a házba, majd megkértem anyát, hogy jöjjön fel velem a szobámba. Behoztam a laptopomon az e-mailt és felé fordítottam a képernyőt. Falfehér arccal meredt a képernyőre, majd elvigyorodott. Egy könnycsepp gurult le az arcán majd megölelt.
-Ezt el sem hiszem...Gratulálok! Ha úgy döntesz, hogy kipróbálnád, mi támogatunk.
-De senkit sem ismernék, nem lennének barátaim... Én nem vagyok erre kész...
-Alice! Te bolond vagy! Egész kicsi korod óta csodálnak az emberek, mert mindenkivel nagyon közvetlen vagy. Hogy ne lennének majd barátaid? Emlékszel a régi gyerekorvosodra? Az a nő megkérdezte tőlünk, hogy nem szeretnénk-e téged többször bevinni a rendelőbe. Beültetni a váróba, hogy beszélgess az emberekkel. Remélem csak viccelt...-gondolkozott el, mire elmosolyodtam. Az alsós tanítónénid azt mondta, hogy te voltál elsőre a kedvence, mert az első nap rögtön odamentél hozzá, bemutatkoztál, leültél mellé, majd megkérdezted, hogy van-e állata. Neki nem volt, de téged ez nem zavart. Csak fecsegtél, hogy te mennyire szereted az állatokat. A középiskolás tanáraid dicsértek a fogadóórákon, mert szépen, megfontoltan válaszolsz. Benne voltál az iskolaújságba, te írtad a vezércikkeket! És most alkalmaznának az egyik leghíresebb újságnál. Minden meg van benned ami kell. Ők is megmondták, pedig csak egy rövid fogalmazást küldtél el. Az egész család támogatna! Gondolom azért mutattad meg, mert a véleményemre vagy kíváncsi. Menj, bátran! Hidd el, haza se akarnál jönni...
-Anya...én...köszönöm...-könnyeztem.
Magához húzott majd adott a homlokomra egy puszit. És akkor eldöntöttem! Ott a helyem! El kell mennem.
Csengettek. Amíg anya beengedte Adamt, ellenőriztem, hogy nem kenődött-e el a szempillaspirál, majd összedobáltam a cuccom a tegnapi táskámba.
-Szia édes!-jött be a szobámba és megcsókolt.
-Szia.-mosolyogtam rá.
*A parton*
-Elmegyünk úszni a sziklákhoz?
Volt egy hely, ahova egészen régóta elmegyünk. Szinte senki sem jár oda, mert eléggé el van rejtve.
Tulajdonképpen csak egy kisebb szikla, amit nagyobbak vesznek körül, de idejövök, ha valami gondom van.
Mindig, mert szárazföldről is megközelíthető. Felültünk arra a bizonyos sziklára, majd Adam sokat sejtve rám nézett. Sose vagyunk itt ok nélkül.
-El kell mondanom valamit.-kezdtem,de nehezen tudtam folytatni. Nem tudná elfogadni, pedig tudom, hogy szeret. Mindennél jobban...
ui.: Twitter elérhetőség oldalt, visszakövetek, csak írjatok, mert nem mindig hozza ki, hogy ki követett be.
A legnagyobb álmomért fel kéne adnom a múltamat és talán még a jövőmet is... Őszinte legyek? Semmit nem aludtam az éjjel. Végig forgolódtam, de nem. Nem tudok dönteni. Meg kell kérdeznem Adamt, ő biztos segít. Istenem...Skype- kapcsolat? Sosem akartam idáig jutni. Nagyon szeretem, de nehéz lenne. Havonta hazajárnék. Havonta. Nem bírnám...Na jó! Elég az önmarcangolásból! Megfürdök és közben kitalálok valamit. Ez így jól hangzik meg minden, de nem oldóik meg a probléma. Laurának el fogom mondani, hogy mi van. Tudni kell neki és Adamnek is...
Egy rövid nadrág és egy ujjatlan póló mellett döntöttem. Végig kattogott az agyam. Kipróbálhatnám egy hónapra. Ők is ezt írták. Ezaz! Ha nem jó hazajövök! Boldogan sétáltam le reggelizni, de rögtön lehervadt a mosoly az arcomról, mikor a szüleim fintorogva adták össze a számlákon lévő összegeket. Nem, ilyet nem kérhetek tőlük. Nem vagyunk gazdagok. A netbookom, a kedvenc ruháim is csak a nagyiéktól vannak. Ők London mellett laknak egy kis városban és hát hogy is mondjam...nem állnak rosszul, de pénzt nem kérnék tőlük sose. Elég ha az odautat állni tudjuk, nem repülhetek csak úgy ide-oda.
Megreggeliztem majd visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépem, beleraktam az ölembe és nekidőltem a falnak. Laurával egykor találkozom a városban, tehát van még egy órám, ha harminc perccel előtte elindulok. Megnéztem a facebookom, a twitterem majd hirtelen felindulásból rákerestem a cégre, ahol alkalmaznának. A weboldal elég elit, de mégis barátságos. A "Galéria" fülre kattintottam, majd végig néztem a beszkennelt címlapokat. Régóta olvasom az újságot, de arra nem gondoltam, hogy mi lenne, ha a címlapon mosolygó Taylor Swift-tel kéne riportot csinálnom. Ha belemennék megtehetném...Reggel felkelnék, taxit hívnék, beugranék a Starbucksba, majd "eldobatnám" magam a munkába. Ebéd szünetbe rendelnénk valamit, majd gyorsan megennénk és sietnénk a munkáinkkal, hogy hamarabb hazamehessünk. Este pedig elmennénk valami szórakozóhelyre. De kivel csinálnám mindezt? Ahhoz ismernem kell valakit. Méghozzá nem is akárhogy. Elvégre az ember nem ebédel olyanokkal, akikkel köszönőviszonyba van, vagy még abba sem. Nem jár olyanokkal esténként el sehova, akivel nem ápol jó viszonyt. Vajon találnék barátokat? Akadna valaki, akikkel ezeket megtehetném? Lehet...Remélem. Nem! Nem, most nem gondolkozhatok ilyeneken. Inkább bemegyek a fürdőbe és rendbeszedem magam.
Hajam lófarokba kötöttem, majd egy gyors szempillaspirálozás után lementem a nappaliba. Elköszöntem anyától, apától és Eddy-től, majd kiléptem a nyári napsütésbe.
A szandám kicsi sarka halkan kopogott a macskaköves úton. Imádom ezeket a kis utcákat. Amikor kiskoromban ideköltöztünk nem szerettem itt sétálni. Nem tudom miért. Idegen volt nekem ez az egész hely, az emberek meg minden körülöttem lévő dolog. Féltem tőlük, pedig még csak 4 éves voltam. Most is félek. Mi lesz ha elmegyek de nem tetszik a munka? Ha így elveszítem Adamt és mindenkit. Nem tudom, mit tegyek. Először anyának mondom el, majd Adamnek. Laurának ma még nem.
Felszálltam egy buszra, így pár perc múlva már a főúton voltam. Odasétáltam a plázához és leültem az előtte lévő padok egyikére. Tőlem nem messze egy szeplős fiú ült egy csokor virággal a kezében. Az ujjait tördelve várt valakit. Amikor találkozott a tekintetünk biztatóan rámosolyogtam, és ő viszonozta ezt.
-Sziaaa.-ugrott a nyakamba barátnőm.- Bemegyünk?
-Ööö...várhatnánk még egy kicsit?
-A pláza előtt?-nézett rám felvont szemöldökkel. Jogos...
-Mindent elmondok majd, csak egy picit ülj le.
Nem tudom miért, de meg akartam várni amíg a fiú és a lány együtt elsétálnak, de a lány csak nem jött. Eltelt először tíz, majd tizenöt perc. Laura már mocorgott, de lefoglaltam azzal a kérdéssel, hogy "van valami új a kedvenc együtteseddel?". Erre elkezdett magyarázni. Csak beszélt, beszélt és beszélt, én pedig a sráccal együtt izgultam, hogy jöjjön a lány. Már fél órája "mesélt" Laura, de a lány sehol sem volt. A fiún látszott, hogy egyre rosszabbul érzi magát ebben a helyzetben. Még ránézett egyet az órájára, majd felállt és odasétált hozzánk. "Ha már Sandy nem jön el, legalább neked köszönöm."-nyomta a kezembe a csokrot.
-Mit?-kérdeztem megdöbbenve.
-Az a mosoly nagyon sokat segített. Köszönöm.-mondta, majd sarkon fordult. Már csak azt láttuk ahogy lefordul a sarkon. Sajnáltam őt. Nagyon is.
-Na. Bemegyünk?-nyaggatott barátnőm.
Bementünk a nagy üvegajtón. A New Yorkerben találtam magamnak egy " I love London" feliratú pólót. Továbbmentünk. Zara (igazából csak nézelődni), Claire's (Laura teletömte a kosarát One Direction-ös cuccokkal, szerintem tőle származik a bevétel nagy része...) és a többiek. Amikor már eléggé kifáradtunk beültünk a Mc Donald's-ba egy jegeskávéra. Közben Lau a nyarát tervezte, én pedig bólogattam.
Mikor végigrángatott barátnőm minden boltom (komolyan mindegyiken!) mondtam neki, hogy már sietnem kell. Elbúcsúztunk, majd hazamentem ugyanazzal a busszal. Beléptem a házba, majd megkértem anyát, hogy jöjjön fel velem a szobámba. Behoztam a laptopomon az e-mailt és felé fordítottam a képernyőt. Falfehér arccal meredt a képernyőre, majd elvigyorodott. Egy könnycsepp gurult le az arcán majd megölelt.
-Ezt el sem hiszem...Gratulálok! Ha úgy döntesz, hogy kipróbálnád, mi támogatunk.
-De senkit sem ismernék, nem lennének barátaim... Én nem vagyok erre kész...
-Alice! Te bolond vagy! Egész kicsi korod óta csodálnak az emberek, mert mindenkivel nagyon közvetlen vagy. Hogy ne lennének majd barátaid? Emlékszel a régi gyerekorvosodra? Az a nő megkérdezte tőlünk, hogy nem szeretnénk-e téged többször bevinni a rendelőbe. Beültetni a váróba, hogy beszélgess az emberekkel. Remélem csak viccelt...-gondolkozott el, mire elmosolyodtam. Az alsós tanítónénid azt mondta, hogy te voltál elsőre a kedvence, mert az első nap rögtön odamentél hozzá, bemutatkoztál, leültél mellé, majd megkérdezted, hogy van-e állata. Neki nem volt, de téged ez nem zavart. Csak fecsegtél, hogy te mennyire szereted az állatokat. A középiskolás tanáraid dicsértek a fogadóórákon, mert szépen, megfontoltan válaszolsz. Benne voltál az iskolaújságba, te írtad a vezércikkeket! És most alkalmaznának az egyik leghíresebb újságnál. Minden meg van benned ami kell. Ők is megmondták, pedig csak egy rövid fogalmazást küldtél el. Az egész család támogatna! Gondolom azért mutattad meg, mert a véleményemre vagy kíváncsi. Menj, bátran! Hidd el, haza se akarnál jönni...
-Anya...én...köszönöm...-könnyeztem.
Magához húzott majd adott a homlokomra egy puszit. És akkor eldöntöttem! Ott a helyem! El kell mennem.
Csengettek. Amíg anya beengedte Adamt, ellenőriztem, hogy nem kenődött-e el a szempillaspirál, majd összedobáltam a cuccom a tegnapi táskámba.
-Szia édes!-jött be a szobámba és megcsókolt.
-Szia.-mosolyogtam rá.
*A parton*
-Elmegyünk úszni a sziklákhoz?
Volt egy hely, ahova egészen régóta elmegyünk. Szinte senki sem jár oda, mert eléggé el van rejtve.
Tulajdonképpen csak egy kisebb szikla, amit nagyobbak vesznek körül, de idejövök, ha valami gondom van.
Mindig, mert szárazföldről is megközelíthető. Felültünk arra a bizonyos sziklára, majd Adam sokat sejtve rám nézett. Sose vagyunk itt ok nélkül.
-El kell mondanom valamit.-kezdtem,de nehezen tudtam folytatni. Nem tudná elfogadni, pedig tudom, hogy szeret. Mindennél jobban...
2012. október 7., vasárnap
1. rész: Keresgélés
Halihó:) Itt az első rész. Sok sok komit és lécci iratkozzatok fel. Saci xoxo
Egész éjszaka nem aludtam. Hogy miért nem? Végre találtam egy újságírói állást, írtam nekik e-mailben, de ezt válaszolták:
"Sajnáljuk, de lekéste a jelentkezést, 12 óráig volt a határidő."
-Egyenlőre semmi...Tegnap beszéltem egy újsággal, de félórával lekéstem a határidőt.
-Sajnálom.-mondta anya. Hanyagul megvontam a vállam, mert eleget rágtam magam rajta.
-Mit csináltál egész éjszaka? Hallottam, ahogy kattogsz a gépen.- kérdezte az öcsém.
-Újságokat bújtam, és a neten keresgéltem állások után. Több cégnek írtam, ahol üresedés van, de még egy se válaszolt. Szüleim megértően bólintottak, öcsém pedig kiröhögött. Igen Eddye, én is szeretlek...
Mikor befejeztük a reggelit, felmentem, lezuhanyoztam és felkaptam az egyik kedvenc ruhámat. Gyorsan beledobáltam a táskámba a bikinimet (a partra megyek a többiekkel) , majd lementem tv-t nézni. Semmi értelmes nem volt. Kapcsolgattam, kapcsolgattam, majd egy nagyon vidám dalra lettem figyelmes. "Live while we're young". Hallottam már az együttes dalait, és nem rosszak, de a nevüket nem tudom. Legjobb barátnőm, Laura (tudom meglepő, de az ismerőseim neve nagyrészt angol, vagy valami más, de csak kevés valószínűséggel olasz) imádja őket, és órákat tud áradozni róluk. Már vagy ötvenszer elmesélte az X-Faktoros sztorit, elmondta a nevüket, bemutatta a családjukat, de semmire sem emlékszem...Borzasztó a memóriám.Viszont amikor a göndör hajú fiú énekel és mélyen belenéz a kamerába, kiráz a hideg. Tudom, hülyén hangzik, és nem tudom miért de ez van. Gondolatmenetemből kirázódtam, mert hirtelen csengettek. Felugrottam a kanapéról, és ajtót nyitottam. Adam nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Igen, együtt vagyok vele. Tizenegy hónapja. Kézen fogva felsiettünk a szobámba, miközben anyuéknak köszönt.
-Kész vagy?-kérdezte, miután végre megtaláltam a naptejet.
Válaszképp bólintottam, majd felkaptam a vállamra a táskám és elindultunk a partra. Útközben elmeséltem neki, hogy hogy állok a munkával. Ő is csak bólogatott meg néha-néha "aházott" egyet.
-Szóval így állok- fejeztem be. -Mert az én apámnak nincs cége...-mondtam pimaszul, de ő csak röhögve homlokon puszilt. Amikor leértünk, már mindenki ott volt. Gyorsan köszöntöttük egymást (fiúkat öleléssel, lányokat puszival üdvözöltem), majd a lányokkal bementünk az egyik "kis" öltöző fülkébe. Nekik is elmondtam a próbálkozásaimat, miközben átöltöztünk. Kint már vártak a fiúk minket és hangos füttyögésbe kezdtek, amikor feléjük sétáltunk bikiniben. Gyorsan ledobtam magam Adam mellé (a törölközőjére). Sose tudom megszokni Őt félmeztelen, így hát el is pirultam. Egy ideig csak beszélgettünk a többiekkel, majd Laura elrángatott úszni.
-Úúúú, láttad az új videóklipet?-kérdezte izgatottan. Finoman bólintottam egyet, majd rájöttem, hogy most legalább fél óráig fog beszélni kedvenc együtteséről.
-És képzeld, Harryt az a picsa csak kihasználta. Egy éjszakára kellett neki, majd dobta.- Igen, ez már vagy húsz perce volt...
-Öhm, ja. Szegény.-motyogtam, mert erre nem bírtam mit reagálni. -Mi a neve a göndör hajúnak?- kérdeztem, mert mindenképp tudni akartam, hogy ki ő a bandából.
Nagy szemekkel nézett rám, mintha olyan nagy dolgot kérdeztem volna.
-Ő az. Harry...De miért érdekel?-nézett rám felvont szemekkel, én pedig próbáltam memorizálni a nevet.
-Csak kíváncsi voltam.-vontam meg a vállam.
-Na jó, akkor elmesélem a történetét. Minden az X-faktorban kezdődött. Azért reméltem, hogy erre emlékszel...-kezdődött az egynapos sztorizása.Remek.Igyekeztem figyelni, de mire a végére ért, már nem emlékeztem az elejére és újra a parton találtuk magunkat.
-Szóval így történt az egész.-fejezte be mondandóját. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Ki kér enni?-kérdezte hangosan Adam a társaságunkat.
-Mi tőled szívesen elfogadunk akármit.-viháncolt néhány fiatal csaj, akik nem messze ültek tőlünk. Megszoktam már, igen. Minden lány megbámulja és gyilkos tekintettel mérnek végig engem, amikor együtt megyünk az utcán. De végül is ki ne bámulná meg? Magas, izmos (néha kondizik), napbarnított, és nagyon sötét barna haja van. Olyan mint egy modell. Fel is kereste már ügynökség...Na mindegy.
-Jó, de nem titeket kérdeztelek.-jegyezte meg (kicsit bunkón) a barátom, majd magához húzott és megcsókolt. A lányok leesett állal néztek ránk, majd megsemmisülve arrébb mentek a cuccaikkal együtt.
Miután elmondták, hogy mit akarnak, kézen fogva elsétáltunk az egyik kajás bódéhoz, és elmondtuk, hogy mit kérünk. Egy kábé velünk egyidős lány vette fel a rendelést. Feltűnően sokat mosolygott Adamra. De miután arcon pusziltam (mármint nem a lányt, hanem a barátomat) csak ridegen bámult maga elé. Amikor teli kézzel mentünk vissza a többiekhez egy pár fiatal kamasz tapssal jutalmazott, majd odakiabáltak nekem(Ez most komoly???? Még valaki esetleg????), hogy:
-Segítsek vinni szívem?
-Jól hallottam, hogy megszólaltál?-állt mellém azonnal Adam. A törpék sutyorogva a földet pásztázták, majd bocsánatot kértek.
Amikor visszaértünk kiosztottuk a kaját, majd visszaültünk a törölközőkre. Miután megebédeltünk, belementünk a vízbe. Nagyon sokat hülyéskedtünk, ránk is szólt egy két turista, hogy halkabban, de a fiúk amolyan "ez most komoly? tengerparton vagyunk emberek!" nézéssel elhallgattatták őket. Öt óra előtt valamivel hazaindultunk, és megbeszéltük, hogy este nyolckor találkozunk ugyanott a parton, majd bemegyünk egy discoba vagy valahova. Anyáéknak nem volt ellenükre, mert Adam is velem jött, meg amúgy sem nagyon izgatják őket az ilyen dolgok. Eddye irigykedve nézett rám, mert ő (tizennégy évesen) még nem mehet este buliba, és a szülőket próbálta győzködni, hogy "ő igenis nagy már, és nem dedós", de ők nem engedtek. Ez van.
Felmentem a szobámba, majd megnéztem az e-mailjaimat. 2 új levél. Mindkettőben azt írták, hogy már megtalálták a munkához a legmegfelelőbb embert. Lecsuktam a netbookom fedelét és ledőltem aludni, mert hulla fáradt voltam.Az ébresztőmet 7-kor csörgött. Kiléptem a teraszomra és "megnéztem", hogy milyen idő van. Rövid gatyát vettem fel, hozzá pedig pánt nélküli pólót. A hajamat belokniztam, majd feldobtam egy kis natúr sminket. Még csak 7:28 volt, tehát megvacsiztam. Adam háromnegyedre jött elém. Kevesebb, mint 10 perc alatt leértünk, így még várni kellett a többiekre. A "késők" megérkezéséig a homokba ülve beszélgettünk. Nem sokan akarunk egyből munkába állni. Laura például divattervező szakra készül tovább, Keith (Laura barátja) gépszerelő lenne vagy valami ilyesmi. Adam szerint őt majd "az apja eltartja". Lassan mindenki befutott, így indulhattunk is.
-Neeeeeeeeeeem!!! A Music Pub jobb!!!-érvelt erősen Laura.
-Márpedig nem az lesz...-jegyezte meg Keith.
-Na, csak figyelj!
Végül barátnőm nyert. Hát igen. Tud érvelni az biztos... Szóval elindultunk a MP-ba, amikor valaki a nevemet kiabálta. Megfordultam és ledöbbenve néztem a -mögöttem kb. 20 méterre álló- öcsémre.
-Te meg mit..-kezdtem.
-Hívd a szüleiteket, oda megyek hozzá.-szólt Adam.
Rögtön tárcsáztam a számot, majd pár másodperc múlva felvették. Anya álmos hanggal szólt bele.
-Igen?
-Ööö, anya! Én vagyok. Azért hívlak, mert Eddy fut felénk az éjszaka kellős közepén.
-Hogy mi van?????-akadt ki teljesen.
-Igen, jól hallottad. Visszavigyük Adam-mel?
-Ne! Csak maradjatok, ahol vagytok. Mindjárt ott vagyunk a kocsival.-ezzel kinyomta. Nem is tudja, hogy hol vagyunk. Mindegy. Egy ideig néztem a telefon képernyőjét (gondoltam, hogy leesik neki is), miközben Adam hozta öcsémet a karánál fogva. Csörgött a telefonom.
-De izé. Hol is vagytok pontosan?-kérdezte anya.
Elmagyaráztam neki (az még egy külön produkció volt), majd pár perc múlva beparkolt mellénk a kocsink. A szülők egyszerre pattantak ki belőle. Egyikük megköszönte, hogy vigyáztunk rá, a másik pedig már a büntetést sorolta Eddy-nek. Gyorsan visszaszálltak, majd elhajtottak. Köszönetképp egy puszit nyomtam Adam arcára, majd összekulcsolva az ujjainkat jeleztem (a többieknek is), hogy mehetünk. Lassan visszatértünk a régi témáinkhoz, és egy nagy csapatként vonultunk tovább. Fél tíz után valamivel végre odaértünk a klubba. Keith, meg még pár fiú hisztizett mert nem pont olyan zene szólt, amilyet ők akartak, így odamentek a DJ-hez, hogy mást kérjenek. Ő viszont nem adta magát. Akkora vita keveredett, hogy már a zenét is túlkiabálták. Így dobtak ki minket Laura kedvenc helyéről... Továbbkeresgéltünk a disco-k közt, majd betévedtünk egy "Homokos part" nevű helyre.
-Anyád, ez egy buzi bár...-mondta a leghamarabb feleszmélő ember közülünk. Nos, igen. Tényleg az volt. Kívülről hallottuk, hogy elég hangulatos zenét bömböltetnek, de amikor beléptünk, lesokkolódtunk. Néhány kisminkelt, női ruhában lévő férfit találtunk a helyiségben, de tangás pincérek is köröztek. Pfujj. Rögtön kimásztunk az ajtón (annyira megrohamoztuk, hogy volt aki négykézláb jött ki, mert a többiek véletlen fellökték), majd furcsán egymásra néztünk. Ez olyan, öt másodpercig tarthatott, mert olyan röhögőgörcsöt kaptunk mindannyian, hogy az egyik tangás ürge, kijött és elküldött minket "melegebb" tájakra. Szó szerint így mondta. Na, ezután még jobban szakadtunk a röhögéstől, és eldöntöttük, hogy előbb elolvassuk rendesen a pub-ok nevét, aztán elemezzük, majd beküldünk egy embert, hogy nézzen körül. Sétáltunk a szórakozóhelyek közt, amikor két full részeg lány (melltartóban és szoknyában...) utánunk futva kiabálták, hogy:
-Hééééé he...lyes pa...pa...pasi! Ig...igen te o...ott!
Mindannyian megfordultunk, majd csípőre tett kézzel Keith elé állt a barátnője.
-Ennek a helyes pasinak van barátnője.-mondta határozottan Laura.
Egy ideig gondolkodtak, majd újra elmondták az előző mondatot. (Szuper...)
-Még mindig van barátnője.
-Hülye liba.-fortyogott az egyik, majd elsétáltak.
Továbbmentünk, és egy nyitott pub-nál letelepedtünk. Odasétáltunk Lau-val a pulthoz, és elmondtuk, hogy mit kér a csapat. Megfogtuk a poharakat, amikor elénk vánszorgott egy full részeg srác.-Szólítsatok Adamo rendőrbácsinak!-mondta.
Én teljesen ledöbbenve álltam ott, majd barátnőm kézen fogva elrángatott, miközben odavetett egy : "Kösz, kihagynánk."-ot. Kiosztottuk a rendeléseket, majd leültünk a nekünk foglalt helyre.
Olyan fél 2-ig lehettünk ott, majd visszamentünk a partra beszélgetni. Nagyon sokat nevettünk, de 3-kor már majd elaludtak a többiek (én ügyes voltam a délutáni pihenéssel), így szétszéledtünk. Adam hazakísért, majd egy csókkal távozott. Holnap lemegyünk a partra (most csak ketten) miután Laurával körbejártuk a Plázát. Imádom a nyarat. Gyorsan lefürödtem, majd megnéztem az e-mailjeimet. "Két új üzenete érkezett."-villogott az ablak.
Első: Nagyon köszönjük jelentkezését, de túl fiatalnak véljük ehhez a munkához. Ajánljuk, hogy szerezzen több tapasztalatot e téren, majd jelentkezzen újra.
-Anyátok.-mormogtam magamba.
Amikor megláttam a második üzenet válaszadóját görcsbe rándult a gyomrom. Az egyik leghíresebb divatújságtól jött, akikhez már csak szórakozásból küldtem levelet.
Kedves Alice!
Örömmel értesítjük Önt, hogy megnyerte a munkát. A cikk -amit csatolt- nagyszerű. Fiatalos, vidám és érdekes. Nagyon szívesen alkalmaznánk a tudását a piacon. Ne lepődjön meg, de mi pont fiatalokat kerestünk, mivel újságunk 40%-a tinédzser. Nagyon megtisztelő lenne, ha nekünk dolgozna. Olvastuk az önéletrajzában, hogy Olaszországban lakik. Nos, ez így elég bonyolult, de tudnánk az Ön számára biztosítani egy lakást egy hónapig. Ez alatt az idő alatt kipróbálhatná magát, tapasztalatot szerezhetne és eldönthetné, hogy akar-e maradni. Mi persze az igen mellett pártolnánk, de nem szeretnénk befolyásolni. :) Gondolkozzon el ezen a lehetőségen, szeretettel várjuk válaszát!
A főszerkesztő
Mikor végigolvastam se köpni, se nyelni nem tudtam. Ez most komoly?? Átfutottam még ötször a levelet.
Csak akkor fogtam fel. Úristen. Alkalmazni akarnak annál az újságnál, amit nagyon szeretek. Munkát ajánlanak nekem, ott ahol nagyon szeretnék dolgozni. Kedvenc helyemnél írhatok. Minden régi álmom teljesülne, amiket elvetettem az elutasító leveleknél. Ráadásul egy híres cégnél. Ez minden vágyam. Londonba mennék, méghozzá a legkeresettebb helyére. A kedvenc városomba. Újra mehetnék a London Eye-on. Láthatnám megint a Big Bent. Az esti londoni séták újra napirendemmé válnának. Minden a régi lenne, amit annyira de annyira szerettem. Viszont ha elmegyek itt kell hagynom mindent. Mindent. A családomat, a barátaimat, a környéket, a tengerpartot és Adamt...
Egész éjszaka nem aludtam. Hogy miért nem? Végre találtam egy újságírói állást, írtam nekik e-mailben, de ezt válaszolták:
"Sajnáljuk, de lekéste a jelentkezést, 12 óráig volt a határidő."
Fél 1-kor (!!!!) küldtem nekik el az önéletrajzom. Már ami van...18 éves lány, friss érettségivel. Három nyelvet profin beszél: angol- mert eredetileg az vagyok-, olasz- itt élek 4 éves korom óta-, és spanyol. 8 évig tanultunk spanyolt emelt szinten az iskolában. De attól, hogy három nemzetiségű emberrel simán elbeszélgetek túl fiatal vagyok. Igen, ezt is írták... Megbarátkoztam a gondolattal, és levánszorogtam reggelizni.
-Hogy áll a munka keresés? - nézett fel apa a reggeli újságjából evés közben.
-Hogy áll a munka keresés? - nézett fel apa a reggeli újságjából evés közben.
-Egyenlőre semmi...Tegnap beszéltem egy újsággal, de félórával lekéstem a határidőt.-Sajnálom.-mondta anya. Hanyagul megvontam a vállam, mert eleget rágtam magam rajta.
-Mit csináltál egész éjszaka? Hallottam, ahogy kattogsz a gépen.- kérdezte az öcsém.
-Újságokat bújtam, és a neten keresgéltem állások után. Több cégnek írtam, ahol üresedés van, de még egy se válaszolt. Szüleim megértően bólintottak, öcsém pedig kiröhögött. Igen Eddye, én is szeretlek...
Mikor befejeztük a reggelit, felmentem, lezuhanyoztam és felkaptam az egyik kedvenc ruhámat. Gyorsan beledobáltam a táskámba a bikinimet (a partra megyek a többiekkel) , majd lementem tv-t nézni. Semmi értelmes nem volt. Kapcsolgattam, kapcsolgattam, majd egy nagyon vidám dalra lettem figyelmes. "Live while we're young". Hallottam már az együttes dalait, és nem rosszak, de a nevüket nem tudom. Legjobb barátnőm, Laura (tudom meglepő, de az ismerőseim neve nagyrészt angol, vagy valami más, de csak kevés valószínűséggel olasz) imádja őket, és órákat tud áradozni róluk. Már vagy ötvenszer elmesélte az X-Faktoros sztorit, elmondta a nevüket, bemutatta a családjukat, de semmire sem emlékszem...Borzasztó a memóriám.Viszont amikor a göndör hajú fiú énekel és mélyen belenéz a kamerába, kiráz a hideg. Tudom, hülyén hangzik, és nem tudom miért de ez van. Gondolatmenetemből kirázódtam, mert hirtelen csengettek. Felugrottam a kanapéról, és ajtót nyitottam. Adam nyakába ugrottam, és megcsókoltam. Igen, együtt vagyok vele. Tizenegy hónapja. Kézen fogva felsiettünk a szobámba, miközben anyuéknak köszönt.
-Kész vagy?-kérdezte, miután végre megtaláltam a naptejet.
Válaszképp bólintottam, majd felkaptam a vállamra a táskám és elindultunk a partra. Útközben elmeséltem neki, hogy hogy állok a munkával. Ő is csak bólogatott meg néha-néha "aházott" egyet.
-Szóval így állok- fejeztem be. -Mert az én apámnak nincs cége...-mondtam pimaszul, de ő csak röhögve homlokon puszilt. Amikor leértünk, már mindenki ott volt. Gyorsan köszöntöttük egymást (fiúkat öleléssel, lányokat puszival üdvözöltem), majd a lányokkal bementünk az egyik "kis" öltöző fülkébe. Nekik is elmondtam a próbálkozásaimat, miközben átöltöztünk. Kint már vártak a fiúk minket és hangos füttyögésbe kezdtek, amikor feléjük sétáltunk bikiniben. Gyorsan ledobtam magam Adam mellé (a törölközőjére). Sose tudom megszokni Őt félmeztelen, így hát el is pirultam. Egy ideig csak beszélgettünk a többiekkel, majd Laura elrángatott úszni.
-Úúúú, láttad az új videóklipet?-kérdezte izgatottan. Finoman bólintottam egyet, majd rájöttem, hogy most legalább fél óráig fog beszélni kedvenc együtteséről.
-És képzeld, Harryt az a picsa csak kihasználta. Egy éjszakára kellett neki, majd dobta.- Igen, ez már vagy húsz perce volt...
-Öhm, ja. Szegény.-motyogtam, mert erre nem bírtam mit reagálni. -Mi a neve a göndör hajúnak?- kérdeztem, mert mindenképp tudni akartam, hogy ki ő a bandából.
Nagy szemekkel nézett rám, mintha olyan nagy dolgot kérdeztem volna.
-Ő az. Harry...De miért érdekel?-nézett rám felvont szemekkel, én pedig próbáltam memorizálni a nevet.
-Csak kíváncsi voltam.-vontam meg a vállam.
-Na jó, akkor elmesélem a történetét. Minden az X-faktorban kezdődött. Azért reméltem, hogy erre emlékszel...-kezdődött az egynapos sztorizása.Remek.Igyekeztem figyelni, de mire a végére ért, már nem emlékeztem az elejére és újra a parton találtuk magunkat.
-Szóval így történt az egész.-fejezte be mondandóját. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
-Ki kér enni?-kérdezte hangosan Adam a társaságunkat.
-Mi tőled szívesen elfogadunk akármit.-viháncolt néhány fiatal csaj, akik nem messze ültek tőlünk. Megszoktam már, igen. Minden lány megbámulja és gyilkos tekintettel mérnek végig engem, amikor együtt megyünk az utcán. De végül is ki ne bámulná meg? Magas, izmos (néha kondizik), napbarnított, és nagyon sötét barna haja van. Olyan mint egy modell. Fel is kereste már ügynökség...Na mindegy.
-Jó, de nem titeket kérdeztelek.-jegyezte meg (kicsit bunkón) a barátom, majd magához húzott és megcsókolt. A lányok leesett állal néztek ránk, majd megsemmisülve arrébb mentek a cuccaikkal együtt.
Miután elmondták, hogy mit akarnak, kézen fogva elsétáltunk az egyik kajás bódéhoz, és elmondtuk, hogy mit kérünk. Egy kábé velünk egyidős lány vette fel a rendelést. Feltűnően sokat mosolygott Adamra. De miután arcon pusziltam (mármint nem a lányt, hanem a barátomat) csak ridegen bámult maga elé. Amikor teli kézzel mentünk vissza a többiekhez egy pár fiatal kamasz tapssal jutalmazott, majd odakiabáltak nekem(Ez most komoly???? Még valaki esetleg????), hogy:
-Segítsek vinni szívem?
-Jól hallottam, hogy megszólaltál?-állt mellém azonnal Adam. A törpék sutyorogva a földet pásztázták, majd bocsánatot kértek.
Amikor visszaértünk kiosztottuk a kaját, majd visszaültünk a törölközőkre. Miután megebédeltünk, belementünk a vízbe. Nagyon sokat hülyéskedtünk, ránk is szólt egy két turista, hogy halkabban, de a fiúk amolyan "ez most komoly? tengerparton vagyunk emberek!" nézéssel elhallgattatták őket. Öt óra előtt valamivel hazaindultunk, és megbeszéltük, hogy este nyolckor találkozunk ugyanott a parton, majd bemegyünk egy discoba vagy valahova. Anyáéknak nem volt ellenükre, mert Adam is velem jött, meg amúgy sem nagyon izgatják őket az ilyen dolgok. Eddye irigykedve nézett rám, mert ő (tizennégy évesen) még nem mehet este buliba, és a szülőket próbálta győzködni, hogy "ő igenis nagy már, és nem dedós", de ők nem engedtek. Ez van.
Felmentem a szobámba, majd megnéztem az e-mailjaimat. 2 új levél. Mindkettőben azt írták, hogy már megtalálták a munkához a legmegfelelőbb embert. Lecsuktam a netbookom fedelét és ledőltem aludni, mert hulla fáradt voltam.Az ébresztőmet 7-kor csörgött. Kiléptem a teraszomra és "megnéztem", hogy milyen idő van. Rövid gatyát vettem fel, hozzá pedig pánt nélküli pólót. A hajamat belokniztam, majd feldobtam egy kis natúr sminket. Még csak 7:28 volt, tehát megvacsiztam. Adam háromnegyedre jött elém. Kevesebb, mint 10 perc alatt leértünk, így még várni kellett a többiekre. A "késők" megérkezéséig a homokba ülve beszélgettünk. Nem sokan akarunk egyből munkába állni. Laura például divattervező szakra készül tovább, Keith (Laura barátja) gépszerelő lenne vagy valami ilyesmi. Adam szerint őt majd "az apja eltartja". Lassan mindenki befutott, így indulhattunk is.
-Neeeeeeeeeeem!!! A Music Pub jobb!!!-érvelt erősen Laura.
-Márpedig nem az lesz...-jegyezte meg Keith.
-Na, csak figyelj!
Végül barátnőm nyert. Hát igen. Tud érvelni az biztos... Szóval elindultunk a MP-ba, amikor valaki a nevemet kiabálta. Megfordultam és ledöbbenve néztem a -mögöttem kb. 20 méterre álló- öcsémre.
-Te meg mit..-kezdtem.
-Hívd a szüleiteket, oda megyek hozzá.-szólt Adam.
Rögtön tárcsáztam a számot, majd pár másodperc múlva felvették. Anya álmos hanggal szólt bele.
-Igen?
-Ööö, anya! Én vagyok. Azért hívlak, mert Eddy fut felénk az éjszaka kellős közepén.
-Hogy mi van?????-akadt ki teljesen.
-Igen, jól hallottad. Visszavigyük Adam-mel?
-Ne! Csak maradjatok, ahol vagytok. Mindjárt ott vagyunk a kocsival.-ezzel kinyomta. Nem is tudja, hogy hol vagyunk. Mindegy. Egy ideig néztem a telefon képernyőjét (gondoltam, hogy leesik neki is), miközben Adam hozta öcsémet a karánál fogva. Csörgött a telefonom.
-De izé. Hol is vagytok pontosan?-kérdezte anya.
Elmagyaráztam neki (az még egy külön produkció volt), majd pár perc múlva beparkolt mellénk a kocsink. A szülők egyszerre pattantak ki belőle. Egyikük megköszönte, hogy vigyáztunk rá, a másik pedig már a büntetést sorolta Eddy-nek. Gyorsan visszaszálltak, majd elhajtottak. Köszönetképp egy puszit nyomtam Adam arcára, majd összekulcsolva az ujjainkat jeleztem (a többieknek is), hogy mehetünk. Lassan visszatértünk a régi témáinkhoz, és egy nagy csapatként vonultunk tovább. Fél tíz után valamivel végre odaértünk a klubba. Keith, meg még pár fiú hisztizett mert nem pont olyan zene szólt, amilyet ők akartak, így odamentek a DJ-hez, hogy mást kérjenek. Ő viszont nem adta magát. Akkora vita keveredett, hogy már a zenét is túlkiabálták. Így dobtak ki minket Laura kedvenc helyéről... Továbbkeresgéltünk a disco-k közt, majd betévedtünk egy "Homokos part" nevű helyre.
-Anyád, ez egy buzi bár...-mondta a leghamarabb feleszmélő ember közülünk. Nos, igen. Tényleg az volt. Kívülről hallottuk, hogy elég hangulatos zenét bömböltetnek, de amikor beléptünk, lesokkolódtunk. Néhány kisminkelt, női ruhában lévő férfit találtunk a helyiségben, de tangás pincérek is köröztek. Pfujj. Rögtön kimásztunk az ajtón (annyira megrohamoztuk, hogy volt aki négykézláb jött ki, mert a többiek véletlen fellökték), majd furcsán egymásra néztünk. Ez olyan, öt másodpercig tarthatott, mert olyan röhögőgörcsöt kaptunk mindannyian, hogy az egyik tangás ürge, kijött és elküldött minket "melegebb" tájakra. Szó szerint így mondta. Na, ezután még jobban szakadtunk a röhögéstől, és eldöntöttük, hogy előbb elolvassuk rendesen a pub-ok nevét, aztán elemezzük, majd beküldünk egy embert, hogy nézzen körül. Sétáltunk a szórakozóhelyek közt, amikor két full részeg lány (melltartóban és szoknyában...) utánunk futva kiabálták, hogy:
-Hééééé he...lyes pa...pa...pasi! Ig...igen te o...ott!
Mindannyian megfordultunk, majd csípőre tett kézzel Keith elé állt a barátnője.
-Ennek a helyes pasinak van barátnője.-mondta határozottan Laura.
Egy ideig gondolkodtak, majd újra elmondták az előző mondatot. (Szuper...)
-Még mindig van barátnője.
-Hülye liba.-fortyogott az egyik, majd elsétáltak.
Továbbmentünk, és egy nyitott pub-nál letelepedtünk. Odasétáltunk Lau-val a pulthoz, és elmondtuk, hogy mit kér a csapat. Megfogtuk a poharakat, amikor elénk vánszorgott egy full részeg srác.-Szólítsatok Adamo rendőrbácsinak!-mondta.
Én teljesen ledöbbenve álltam ott, majd barátnőm kézen fogva elrángatott, miközben odavetett egy : "Kösz, kihagynánk."-ot. Kiosztottuk a rendeléseket, majd leültünk a nekünk foglalt helyre.
Olyan fél 2-ig lehettünk ott, majd visszamentünk a partra beszélgetni. Nagyon sokat nevettünk, de 3-kor már majd elaludtak a többiek (én ügyes voltam a délutáni pihenéssel), így szétszéledtünk. Adam hazakísért, majd egy csókkal távozott. Holnap lemegyünk a partra (most csak ketten) miután Laurával körbejártuk a Plázát. Imádom a nyarat. Gyorsan lefürödtem, majd megnéztem az e-mailjeimet. "Két új üzenete érkezett."-villogott az ablak.
Első: Nagyon köszönjük jelentkezését, de túl fiatalnak véljük ehhez a munkához. Ajánljuk, hogy szerezzen több tapasztalatot e téren, majd jelentkezzen újra.
-Anyátok.-mormogtam magamba.
Amikor megláttam a második üzenet válaszadóját görcsbe rándult a gyomrom. Az egyik leghíresebb divatújságtól jött, akikhez már csak szórakozásból küldtem levelet.
Kedves Alice!
Örömmel értesítjük Önt, hogy megnyerte a munkát. A cikk -amit csatolt- nagyszerű. Fiatalos, vidám és érdekes. Nagyon szívesen alkalmaznánk a tudását a piacon. Ne lepődjön meg, de mi pont fiatalokat kerestünk, mivel újságunk 40%-a tinédzser. Nagyon megtisztelő lenne, ha nekünk dolgozna. Olvastuk az önéletrajzában, hogy Olaszországban lakik. Nos, ez így elég bonyolult, de tudnánk az Ön számára biztosítani egy lakást egy hónapig. Ez alatt az idő alatt kipróbálhatná magát, tapasztalatot szerezhetne és eldönthetné, hogy akar-e maradni. Mi persze az igen mellett pártolnánk, de nem szeretnénk befolyásolni. :) Gondolkozzon el ezen a lehetőségen, szeretettel várjuk válaszát!
A főszerkesztő
Mikor végigolvastam se köpni, se nyelni nem tudtam. Ez most komoly?? Átfutottam még ötször a levelet.
Csak akkor fogtam fel. Úristen. Alkalmazni akarnak annál az újságnál, amit nagyon szeretek. Munkát ajánlanak nekem, ott ahol nagyon szeretnék dolgozni. Kedvenc helyemnél írhatok. Minden régi álmom teljesülne, amiket elvetettem az elutasító leveleknél. Ráadásul egy híres cégnél. Ez minden vágyam. Londonba mennék, méghozzá a legkeresettebb helyére. A kedvenc városomba. Újra mehetnék a London Eye-on. Láthatnám megint a Big Bent. Az esti londoni séták újra napirendemmé válnának. Minden a régi lenne, amit annyira de annyira szerettem. Viszont ha elmegyek itt kell hagynom mindent. Mindent. A családomat, a barátaimat, a környéket, a tengerpartot és Adamt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)