5. rész: Here we are

Sziasztok!
Gondolom feltűnt, hogy megváltoztattam felül a címet. Úgy gondoltam, hogy ez jobban illik a bloghoz. (Majd később Nektek is leesik, hogy miért.) Na de térjünk a lényegre. A komik nagyon nehezen jönnek mindig össze és ez nagyon rossz. Tudom, hogy olvassátok meg hogy érdekel Titeket a folytatás (az oldalmegjelenítés száma baromi magas), de visszajelzés is kéne emberek! Ez a rész már sokkal hamarabb kész lett, mint ahogy kiraktam. De csak akkor jön a folytatás, ha összejön a 10 komi. Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!köszönöm:3puszi:*




~Amikor odaértünk, a szívem a torkomban dobogott, de nem tehettem ellene semmit. Egy pillanatra megálltunk a dupla szárnyú üvegajtó előtt, majd belöktem.Tudtam, hogy nincs visszaút...

Beléptünk a nagy előcsarnokba és odasétáltunk a recepcióshoz.
-Jó napot, Alice Hopkins vagyok.
A nő elég furcsán nézett rám és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Na, akkor én néztem rá furcsán. Szerencsére nem kellet sokat állnunk felhúzott szemöldökkel, mert Adel is megérkezett.
-Linda, ő itt a szerkesztőség legújabb tagja, Alice.
-Ö...ö...elnézést. Nekem nem mondta Anne, hogy új emberrel bővül a csapat. De üdv köztünk!-mosolygott rám.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd Alice felkísért engem és Adamt a főszerkesztőhöz.
-Jó napot kívánok, Alice Hopkins vagyok.
-Ó kedves, tegezz csak nyugodtan. Az én nevem Anne. Az arca kissé ráncos volt, de a vonásai gyönyörűek. 40 fölött lehetett egy kicsivel, viszont szimpatikus lett már az első pillanatban.
Beszélgettünk egy kicsit, aztán elvitt az irodámhoz. A DREAMS-nél mindenkinek van irodája. Elég nagyok és tágasak. Az enyém valami elképesztő. Mondjuk, mindenkinek majdnem ugyanilyen van, de akkor is. Beléptünk és elállt a lélegzetem. Nagyon modern volt. A falak fehérek, az ajtótól balra egy nagy piros fotel, a mellette lévő falon a DREAMS eddigi összes száma. Az asztalom fehét, a rajta piros lámpával és narancssárga irodai telefonnal. Mellette egy asztali számítógép. Volt még egy ajtó, ami egy kis raktárhoz vezetett. Innen vehettem ki citromsárga székeket.
-Ez olyan mint egy álom.-döbbentem le.
-Végülis DREAMS, nem?-mosolygott Anne.-Örülök, hogy tetszik. Itt az irodakulcsod.-adta a kezembe- Most térjünk át a komolyabb részére.
Leültünk egymással szembe (Adam mellém), majd elkezdte magyarázni:
-Heti háromszor kell bejönnöd, a többi rád van bízva. Ezen a három napon 6 órás a munkaidőd(8-14 óráig). Ezalatt szervezheted az interjúidat, elkészítheted őket, stb. Persze ha hamarabb is kész leszel, akkor nem kell eddig itt maradnod. A fizetésed az, amit megbeszéltük. Mivel ez egy olyan magazin, amit hetente jelentetünk meg, ezért két megbeszélés van mindig. Hétfőn és pénteken. A hétfőin felosztjuk a munkákat, pénteken pedig le kell adni. Mindkettő az irodámba van 11 órakor. Ha kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám, én minden nap bent vagyok. Havonta 2 szabadság nap jár. Persze attól az anyagot meg kell tökéletesen írni. Hú, mi van még? Ja, igen. Olvastam az életrajzodban, hogy fotózni is nagyon szeretsz. Nos, ez igen jól jön, ugyanis a fényképészed, George munkáit Neked kell jóvá hagynod. Ez azt jelenti, hogy a fotózásokra el kell kísérned. Nem nagy ügy, mert a műterem innen egy emelettel lejjebb van. A hétfői megbeszélésekre sose baj ha van ötleted, de ne aggódj, mindig kitalálunk valamit! Mivel tied a "tinirovat", ezért híres táncosokat, énekeseket, együtteseket is meginterjúvolhatsz. -lassan felállt- Akkor az irodámba találkozunk tizenegykor.
Elindult ki az ajtón, de még megállítottam.
-Anne! Köszönöm.
Még egyszer rám mosolygott, majd kiment.
Mivel még csak 9 óra volt, Adammel elmentünk egy boltba, ahol vettünk innivalót meg rágcsálnivalót az irodába, ha valamilyen fontosabb vendég jönne.
Fél 10-re vissza is értünk. Egy kicsit otthonosabbá tettük az irodámat, kipakoltuk a fiókokból a tollakat a fém tolltartóba, stb.
Még volt elég időnk körbejárni az új munkahelyemet. Sok olyan iroda volt, mint az enyém. Megnéztük a műtermet, ahol megismerkedtünk George-gal. Nagyon jófej férfi, körülbelül a harmincas éveiben járhat.
Végigmentünk a folyosókon, a munkatársaim nagy részével be is mutatkoztunk egymásnak. Visszaballagtunk az én "szobámba", ahol szemügyre vettük az irodai telefonomat. Szerencsére ráírták a telefonszámot, így csak le kellett mentenünk a mobilunkba.
Lassan már indulnom kellett. Adammel megbeszéltük, hogy addig ott marad és beüzemeli a gépem. Átsétáltam Anne irodájába, ami a folyosó elején volt. Néhány ember székeket pakolt ki, de volt aki már letelepedett a kanapék egyikére. Én is így tettem.
Rögtön utánam bejött Adel, s leült mellém.
-Örülök, hogy mindenki itt van, sőt még egy új taggal is gyarapodtunk.-kezdte Anne.- Alice, Marie helyére jött. Olaszországból érkezett hozzánk. A cikk, amivel jelentkezett hozzánk, kisvárosának gimnáziumáról szól, gyerek szemmel. Alice drága, megismerkedtél már közülünk mindenkivel?-mosolygott megint rám.
-Többé-kevésbe igen.-mondtam.
-Ennek örülök. Bárkihez fordulhatsz, ha valami kérdésed támadna. Térjünk át a megbeszélni valóinkra. A statisztikák szerint az előző számot 0,5%-kal kevesebben vették meg. Ez nem nagy szám, de nagyon is sokat jelent. Ez, vásárlóink tinédzsereitől származott. Éppen ezért a következő  lapokban mindig a mostani sztárvilághoz kell igazodnunk. A példaképek kerülnek majd előtérbe. A megbeszélés végéig gondolkozzatok el azon, hogy kit érdemes meginterjúvolnia Alice-nak. Következő, Cece divatrovatja felkapott volt, ezért azt most is ugyanúgy kell összehoznia. Tavaszi színek. Barna, bézs, vörös, stb.-Cece bólintott- Linda, a tanácsadói részhez, megint hasonlókat válogass ki, nagyon jó volt! Bella, az interjúd mindent vitt! Julia Roberts az új filmjével találó volt! George, a képekkel se volt semmi baj.
Még úgy fél óráig boncolgattuk a többiek munkáját.
-Na, ki mi talált ki Alice-nak?-nézett körbe Anne.
-Britney Spears?
-Taylor Swift.
-Taio Cruz!
-Robbie Williams!
-Jók ezek, de mostanában alig hallani róluk.-húzta el a száját.
-Rita Orához mit szóltok?-kérdeztem félve, ugyanis ő a kedvenc énekesnőm.
-Hmm...gondolkozott Anne.-Ez nem is rossz. Sőt! Tökéletes! Az íróasztalod fiókjában rengeteg híres ember telefonszáma van meg, de ha az övét nem találod, akkor szólj és megkeressük.
-Rendben.-bólintottam.
-Na, ennyi volt mára a megbeszélés. John, máskor ne késs el!-zárta le a főnököm.
Felálltunk , hogy kimenjünk, de odajött John, William meg még egypár ember bemutatkozni. 
-Irigyellek, hogy Rita Orával csinálod a riportot.-mondta Linda, miközben kisomfordáltunk. És csak akkor gondoltam bele, hogy azzal az énekesnővel fogok riportot készíteni, akinek a dalait éneklem fürdés közben meg úgy általában. Ő a kedvencem. Az első riportnak kicsit sok ez így. Ráadásul élőben kell megcsinálni. Örülök, de mégis félek...
-Kicsim, azt hittem, hogy már sose jössz.-pattant fel az asztalomtól Adam és megcsókolt.
Rámosolyogtam, majd megmutatta a gépen, hogy miket rakott rá. -Amúgy veled mi volt? Kivel kell riportot csinálnod?-nézett rám.
-Rita Orával.-mondtam ki egy szuszra.
Tágra nyíltak a szemei.
-Huh. Ő a kedvenced.
-Igen és már most felhívom!- határoztam el magam. Kivettem az irattartót, kikerestem a nevét, majd tárcsáztam. Kicsengett. A torkomban volt egy nagy gombóc. Még talán sose izgultam ennyire.
-Rita Ora, tessék!-vette fel.